Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

segítették egymást. Az asszonyok is összefogtak kenderáztatás, kendertörés, tollfosztás, nagymosás stb. alkalmával. Ha beteg lett az asszony, komaasszonya eljárt segíteni, ebédet vitt vagy nála megfőzött. Ide kapcsolódik, hogy még közvetlenül a gyermekszülés után is sokat segített, megfürdette a gyermeket, alkalom adtán kimosta a pelenkákat. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy abban az esetben volt szorosabb a kapcsolat a komák között, ha ifjúkori barátot választottak keresztszülőnek. Ahol a tiszteletre hivatkozva gazdagabb komát hívtak, ott kevésbé tartottak össze. Előfordult, hogy nagyobb munkák esetén elment a szegényebb koma segíteni, de a napszám ugyanúgy járt neki is, mint a többieknek. Ha nem fogadta el, legközelebb az illető gazda kocsival kisegítette, vagy valamilyen formában honorálta ezt. Náluk inkább a gyermek illendő megajándékozására terjedt ki csak a komasági kapcsolat. Ezt annyira komolyan vették, hogy ha a szegényebb komaasszony nem is tudta ugyanúgy viszonozni az ajándékot, akkor is kitettek magukért, mondván: „Hadd tudja meg a hülye zsellérnép, hogy hogy köll!" Legtöbbször azonban a kedvezőtlenebb anyagi helyzetű komaasszony bármilyen erőfeszítésre hajlandó volt, nehogy megszólják. „Nékem jó komasszonyom vót. Szegények vótak, mégse akart adós maradni. Nekem csak egy lyányka vót, neki meg négy, oszt mind meg akarta venni, amit én a négyre adtam. Húsvétra arany fülbevalót, gyűrűt, aranyláncot, aztán mikor mán nagyobb vót, hozta azokat a jeles kendőket" — emlékszik vissza az egyik őrhalmi nagygazda felesége (sz. 1908). — Természetesen a gazdasági különbözőség mellett is voltak „jó komák", akik éppen úgy segítették egymást, mint az azonos helyzetűek.

137 Legsűrűbben a gyermekszülést követő időszakban mentek látogatóba egymáshoz a komák olyan értelemben, hogy „rendesebben" felöltöztek és a háziak megkínálták a vendégeket. A komaasszony ételhordása mellett a koma is be-benézett a fekvőhöz esténként, dologidőben inkább csak ünnepnapon, egy-egy üveg borral, pálinkával. Az avatás után már ritkult az ilyen jellegű látogatás. „Az az igazság, hogy úgy vendégségbe menni, ahogy a mostaniak értik, az csak a disznóölés vót, meg mondjuk újév napján, húsvétvasárnap vagy pünkösdkor" (Drajkó Istvánné, sz. 1916). A férfiak még inkább öszszejöttek a kocsmában, ilyenkor fizettek egymásnak. Találkozási alkalom azonban bőven akadt. Különösen ha közel laktak, naponta többször is átszaladtak egymáshoz az asszonyok eztazt kölcsönkérni, vagy ételt, gyümölcsöt vittek kóstolóba. Mise, litánia után, vagy a kapuban, utcán, boltban gyakran elbeszélgettek, ha másra nem volt idő, legalább „sietősön" váltottak néhány szót. Ma rendszeresebbek a vendégségek, szombaton, vasárnap gyakran meglátogatják egymást. A komák gyermekei is „pártoskodtak", vagyis összetartottak. Ez azonban jóval lazább kapcsolatot jelentett, befolyásolta a személyes rokonszenv. Az többnyire megvolt, hogy fiatal korukban a koma lányát a fiú többször táncoltatta, Patakon pl. ha szeretője még nem volt egyiknek sem, a legény elsőnek őt vitte el táncolni. Nem egy esetben házasság is lett belőle. Verekedések alkalmával a legény 158