Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban
számíthatott keresztapja fiaira. Ha azonban a komák nem voltak azonos gazdasági állásúak, gyermekeik is kevésbé barátkoztak. A komasági viszonynál meg kell jegyeznünk, hogy egyre nehezebb ma már elhatárolni, mi származik a komasági kapcsolatból és mi a testvéri viszonyból, mivel az utóbbi 40—50 évben a keresztszülő egyben a szülő testvére. * A fentiekben áttekintettük az Ipoly Nógrád megyei szakasza mentén fekvő falvak kereszteléssel kapcsolatos szokásait. 138 Vizsgálódásainkat a századfordulótól napjainkig folytattuk. Fő szempontunk a vonatkozó szokások leírása mellett a hagyomány átalakulásának, változásának nyomonkövetése volt. Figyelmet fordítottunk azokra a gazdasági, társadalmi tényezőkre, amelyek a szokások módosulásában szerepet játszottak. A recens hagyományban megtalálhatók mindazok a szokáscselekvések, amelyek a keresztelő teljes komplexumát nyújtják, s felvázolható a régi és új sajátos keveredéséből összeálló változási folyamat. Ennek egyik oldala a komaság műrokonsági intézményének beolvadása a vérrokonságba. Azáltal, hogy a két világháború között mindinkább a szülők testvérei közül kerülnek ki a keresztszülők, megszűnik az ifjúkori baráti kapcsolatoknak kcmaság keretében történő legalizálása, s a műrokonságnak a fala különböző társadalmi rétegei között kapcsolatot teremtő lehetősége. A keresztszülők szereoe módosul, illetve összeolvad az vérrokonságból eredő funkciókkal. A folyamatot gazdasági tényezők motiválják, s a keresztelési szokások átmenetileg egyszerűsödnek. Természetszerűleg fokozatosan kikopnak a mágikus elemek. A gazdasági helyzet javulásával látszólag a keresztelés szokásai visszanyerik jelentőségüket, egyre nagyobb hangsúlyt kap az ajándékozás. Emögött azonban a szokások funkciójának lényegbeli változása áll. Eltűnik a keresztelésnek a gyermek családba fogadását célzó jelentősége, egyre halványul a vallási tartalom is. Értelmüket vesztik, s udvariassági gesztussá alakulnak át azok a szokáscselekvések, amelyek a gyermekágyas segítésére, támogatására irányultak. A család régi társadalmi szerkezetében gyökerező névadási szokások átadják helyüket az általános divatjelenségekhez igazodó névválasztásnak. Az ünnepélyes külsőségek fokozását — feltehetőleg a városokban egyre általánosabb névadó ünnepségek hatására — a papok is igyekeznek biztosítani. A keresztelő a mai értelemben vett családi ünneppé válik, amelyben a család barátai is részt vesznek, s az egyre inkább túlzásba átcsapó — de a szigorú kölcsönösségen alapuló — ajándékozással igyekeznek emelni az ünnep jelentőségét. JEGYZETEK 1. Pl. Magyarország és Erdély képekben (Szerk. : Kubinyl F.—Vahot I.), I— IV. Pest, 1853—1854.; Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, I— XXI. Budapest, 1887—1901.; ORBÁN В., A Székelyföld leírása, I—IV. Pest, 1868—1873. A későbbi vármegyei monográfiákban is számos keresztelői adatot találunk, fő159
