Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban
volt érdek nélküli, mert emelte társadalmi rangjukat a módos, tekintélyes koma, és a keresztgyermeknek adandó ajándékok értéke, mennyisége sem volt közömbös. Az ilyen oldalról motivált komaválasztás természetesen azokban a községekben gyakori, ahol a vagyoni differenciáltság erősebben jelentkezett (elsősorban Örhalom, továbbá Hugyag, Ludány). Ha túl nagy volt a gazdasági különbség a két család között, a közösség elítélte a felkérőket: „Ez olyan haszonleső dolog vót. mán az a rendes, ha magafajtát választottak." A komaságra történő felkérést nem illett visszautasítani még akkor sem, ha ők mást választottak volna keresztszülőknek. Kivételt képezett, ha a másik házaspárral a megállapodás már megtörtént, erről azonban a felkérők igyekeztek előre megbizonyosodni. Cigány felkérését nem volt kötelező elfogadni. Az 1910-es évektől kezd terjedni, hogy a rokonságból választják a keresztszülőket. Leghamarabb Patakon és Dejtáron vált általánossá. 9 ^ A többi községben a két világháború között jelentkezik ugyan a tendencia, de csak a 40-es évektől mondható jellemzőnek. Ennek elsősorban gazdasági oka van. A későbbiekben majd látni fogjuk, hogy a keresztszülői funkció költségekkel járt, amik idővel egyre növekedtek. Mind többen gondolkoztak úgy, hogy ha már költekezni kell, az inkább maradjon családon belül. Különösen akkor, ha a komáék szerényebben viszonozták az ajándékokat. Mások mind nehezebben bírták az ajándékozás körül kialakult versengést. Az ,.idegen" komaasszonyt a tágabb közösség is figyelemmel kísérte, ezért sokszor erején felüli költekezésre kényszerült. Ugyanakkor a közvetlen rokonság méltányolta az illető anyagi nehézségeit. „Az idegen jobban készül, nehogy megszólják — fogalmazta meg az ipolyszögi Csima Jánosné (sz. 1911) — a rokon meg ha hoz, jó, ha nem, nem. Abba nem lát bele senki." Hozzájárult az új gyakorlat elterjedéséhez az a körülmény is, hogy a testvéreknek, közeli rokonoknak úgyis illett megajándékozni az újszülöttet, ételt vinni a gyermekágyasnak, miért ne közülük válasszák a keresztanyát? Legtöbbször valamelyik szülő testvérét, esetleg unokatestvérét hívták keresztszülőnek. A házaspár közösen megegyezett abban, hegy kinek a rokonságából választanak. Már láttuk, hogy Dejtáron és Patakon a férfiak távoli munkahelye miatt az asszonyoknak jelentősebb szerep jutott a családi életben. Feltehetőleg ezzel áll összefüggésben, hogy náluk általában az asszony testvérei jöttek számba, ha keresztszülőt kellett választani. Mégpedig inkább a leány test vérek. Itt említem meg, hogy régen nagyon ritka volt a más faluból hívott keresztszülő. Ha mégis előfordult, az illető mindig a közeli rokonságba tartozott. Mióta nem „idegent" választanak, gyakrabban előfordul, hogy nem falubeli kereszteltet, legújabban a távoli városokban élő családtagokat is szívesen kérik fel a keresztszülői szerepre. A keresztszülőket „párba hívták", vagyis házastársak voltak, s ugyanaz a komapár volt végig minden gyermeknél. Előfordult ugyan, hogy ha a legény komolyan udvarolt valakinek, vagy ha a leánynak szeretője volt, együtt hívták őket. Ha az illető szülei nem voltak megelégedve gyermekük párválasztásával, nem egyeztek be140
