Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

Manga János A társadalmi szempontú néprajzi kutatásokról című tanulmányában

77 Ipolyvece község társadalmi rétegződésében beállt változásokat vizsgálva kitér arra, hogy a jobbágyfelszabadítás után a volt jobbágyok és zsellérek között bizonyos patriarchális viszony alakult ki. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy a szolga, arató gyakran hívta gazdáját keresztapának. A komák kiválasztását nem befolyásolta a társadalmi különbözőség, az ifjúkori barátság volt a döntő tényező. Felhívja a figyelmet a komasági kapcsolat jelentőségére: „Abban az időben a komaságot a legelső rokonságnak tartották", és utal ez intenzív kapcsolat megnyilvánulásaira is.

78 Szólnunk kell még Schräm Ferenc történeti néprajzi munkájáról.

79 A szerző ismerteti Garády már említett leírásának keresztelés re vonatkozó részletét. Az anyakönyvek adatai alapján igyekszik következtetéseket levonni a névadás szokására. Néhány község anyagából kiemel egy-két évet, s e bejegyzések alapján arra a megállapításra jut, hogy leggyakrabban a születés napjának szentje után keresztelték az újszülöttet; ezt váltakozva követi gyakoriság tekintetében a szülők, illeve keresztszülők után történő elnevezés. A születés napjának szentjéről történő névadás gyakorlata a XIX. századra veszít jelentőségéből.

80 Említi, hogy bizonyos kedvelt nevek néhány évig sűrűn ismétlődnek egy-egy községben.

81 Ugyancsak az anyakönyvek tanúsága szerint általában egy keresztszülő pár volt a katolikusoknál, reformátusoknál kettő, az evangélikusoknál pedig legtöbbször három, de az utóbbi esetben nem kellett feltétlenül házastársnak lenniük. A szülők testvére nem szerepel keresztszülőként. Történik utalás a bába által végzett keresztelésekre is. Két adat szerint a keresztelői stólába egy kakas, illetve tyúk és egy kenyér tartozott. * Bemutatásra kerülő anyagomat 1970—75 között helyszíni terepmunka során gyűjtöttem. Ez része egy nagyobb témaegységre kiterjedő gyűjtésnek, amely a terhesség, szülés, kisgyermekkor hagyományait foglalja magába. Gyűjtőmunkám során a szokások oldaláról közelítettem a kérdéskörhöz, beleértve a mágikus szokások hiedelmi vonatkozásait is. Az anyag megkövetelte, hogy kitérjek bizonyos, a népi társadalom vizsgálati körébe tartozó kérdésekre, elsősorban a komaságra mint műrokonsági intézményre. Azonban e műrokonsági formának a falu egész társadalmi szerkezetében elfoglalt helyét illető, részletes elemzésére a későbbiekben vállalkozom. Munkám anyagát a következő községekben gyűjtöttem: Drégelypalánk, Nagyoroszi, Ipolyvece, Patak, Dejtár, Ipolyszög, Csesztve, Örhalom, Hugyag, Ludányhalászi,

82 Litke, Ipolytarnóc, Egyházasgerge.

83 A községek az Ipoly bal partján helyezkednek el, az első három korábban Hont megye, a többi Nógrád területére esett. Jelenleg valamennyi Nógrád megyéhez tartozik.

84 Gyűjtőterületem történeti fejlődéséből, gazdasági, társadalmi viszonyaiból csak azokat a momentumokat említem, amelyek anyagom értékeléséhez segítséget nyújtanak.

85 134