Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

gyobb számmal megjelenő, helyi kezdeményezésből született történeti és néprajzi falumonográfiák különböző fejezeteikben kitérnek a keresztelési szokásokra/*

7 Külön kell szólnunk arról, hogy az utóbbi években gyarapodtak ismereteink a régebbi korok keresztelői szokásait, hiedelmeit illetően is. Schräm Ferenc közzéteszi Szini Péter beregi tanító népköltési gyűjteményének részleteit,

48 amelyek hiteles forrásai az un. Tiszahát XIX. század végi hagyományainak. A gyűjtemény negyedik fejezete a keresztelői szokásokat tartalmazza/

9 Különösen értékes adatokat olvashatunk a szentesi református egyház kéziratos krónikájának Filep Antal által bemutatott részleteiben.

50 A XVIII. és XIX. századi szövegekben egyaránt találunk leírást a keresztelőről.

51 Jelentőségüket történeti forrásértékükön túl az is növeli, hogy szemléletes példával szolgálnak az egyház befolyásoló szerepére e szokások esetében.

52 Manga János a vanyarci canonica visitatio jegyzőkönyvéből von le következtetést az egyház ilyen irányú törekvéseire vonatkozólag.

53 Sajátos megközelítését mutatja a komaság kérdésének Béres Csaba vizsgálata.

54 A jelzett műrokonsági forma rövid summázása után bemutatja a komasági kapcsolat jelentkezését a magyar népmese anyagban. Vizsgálódásai mutatják, hogy a mesékből a valóságnak megfelelő viszonyok tükröződnek a (a komák egymás segítése, a komaságot befolyásoló vagyoni viszonyok). A mese természetéből adódik, hogy benne vállalhatják csodás hatalmú lények a komaságot, és a komasági kapcsolat állatokra, természeti jelenségekre is alkalmazható. Űj motívum a mesékben a komasági viszonyban állók közötti szexuális kapcsolat, amelyről eddig még nincs ismeretünk a magyar néprajzi anyagban. A szerző a vértestvérségre utaló adatok ismertetése után feltételezésként megemlíti, hogy a komaságban a vértestvérség ősi, barátsági viszonya él tovább. Utalok még Lévainé Gábor Judit dolgozatára,

55 amely a fiatalok közötti komálást, mátkálást mint énekes népszokást vizsgálja. Bevezetőjében tisztázza az ifjúkori komatál és a keresztanya által a betegágyasnak vitt komatál fogalma közötti különbséget. Annak bizonyítékaként, hogy a kétféle komaság nem mond ellent egymásnak, megemlíti, hogy az ifjúkori komából könnyen válhat keresztkoma, aki húsvétkor szintén hasonló tálat küld ajándékba a keresztgyermekének. Fejtegetése Béres Csaba előbb említett tanulmányát is figyelembe véve azért érdekes, mert az ifjúkori komaság-kapcsolat szerinte visszamutat a testvérré fogadásra. A néprajz kutatási szemléletének örvendetes kiszélesedése eredményezi, hogy esetenként a legkülönbözőbb témájú dolgozatok is tartalmaznak egy-egy értékes utalást a keresztelő, komaság szokáskör valamelyik részletkérdésére.

56 Megemlítem még a különböző céllal készült, összefoglaló jellegű munkákat, amelyekben számos adatot találunk a kereszteléssel összefüggő hagyományra.

57 Nógrád megyéhez kötődő keresztelési szokásokról egy Garády nevű szerző ír a Magyarország és Erdély képekben című kiadvány-