Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban
ban. 58 Bővebb tárgykörű leírásának Keresztölésnél fejezetéből 59 megtudjuk, hogy Agárd községben 60 a múlt század közepén általában hat pár komát hívtak. Ezek között elsőszülöttnél egy legény, illetve leány is volt. A szerző utal arra, hogy esetenként a falu társadalmának perifériáján élő szegény pásztorok, cigányok jómódú családokból is választhattak komát. A keresztszülőket a bábaasszony pálinkával kérte fel a tisztségre. A felkérést mindenütt elfogadták, és kötelező volt a komák visszahívása is. A templomba a keresztanya 61 hozta el a gyermeket, s a szertartáson valamennyi koma jelen volt. Utána együtt mentek el a házhoz, ahol megtartották a paszitát. A sokszor erőn felüli költekezésből kiállított lakoma után vidáman mulattak estig, nemegyszer dudaszó mellett. A komáknak illő volt ez alkalomból „tehetségük szerint" adakozni az asztalra kitett kendőbe, s az összegyűlt „keresztségpénzből'' az anya ruhácskára való gyolcsot vett az újszülöttnek. Részletes leírást olvashatunk a komaasszonyok négy-ötszöri alkalommal kötelező ételhordásáról is, amire a paszita után került sor. Legalább egy alkalommal illett tyúkot vinni és utoljára egy nagy tál kalácsot. A háziak ilyenkor szintén megkínálták a komaasszonyt borral, ételfélével. A fő keresztanya, illetve a házasulatlan keresztszülők további kötelezettsége volt ruhaféle ajándékozása az újszülöttnek. Viszonzásul a „leány-komaasszony" esküvőjére főkötőt kapott a keresztgyermek anyjától. Találunk említést a komaság révén kialakult új viszonyról, pontosabban a megszólítási formáról és a „kend-ezés"-ről. A sátoros ágy készítése is szokás volt. Külön érdeme a leírásnak, hogy a szerző felfigyelt a gazdasági helyzet módosító szerepére. A legközelebbi utalás vidékünk keresztelő körüli szokásairól az 1880-as évek végére vonatkozik. Pintér Sándor leírásából 62 megtudjuk, hogy eqy hétig hordott a komaasszony ennivalót a gyermekásyasnak. ami között mákos ferentő, „beeles", fonott kalács volt, és említi a bort, mézespálinkát is. Hangsúlyozza, hogy a születéssel kaDCSolato^ ..sátoros ünnep''-nél elsősorban az asszonyoknak volt szerepük. Utal a kereszteletlen gyermeknek jel nélküli, valahol a falu határában történő eltemetésére, említi a sátoros ágy meglélét is. 6:! A következő leírás a XX. század eleji gyakorlatot mutatja be. A Borovszky Samu szerkesztette monográfia sorozat Nógrád megyei kötetében Farkas Pál balassagyarmati főgimnáziumi tanár írta a néprajzi fejezetet. 64 Az egész fejezet tartalmából arra következtethetünk, hogy megfordult az általunk vizsgált Ipoly menti községekben is. 65 A keresztelői szokásokra vonatkozó rövid összefoglalójában 66 találunk adatot a rontás, gyermekelváltás ellen készített sátoros ágyra. A szülők gyermekkori pajtásai közül választották ki még a gyermek megszületése előtt a keresztszülőket. Nála csak egy komaDárról olvashatunk, akinek a bába által történő, mézespálinkával kísért felkérését ő is említi. A díszes nagykendővel letakart újszülöttet a komaasszony reggel, a bába kíséretében vitte megkeresztelni. Mikor hazaértek, pálinkával kínálták meg őket. Jobbmódú családoknál, különösen az elsőszülött gyermeknek „nagyszabású poszrikot csapnak". Ilyenkor a bába elpanaszolván, hogy a kisgyermeg meztelenül jött a világra, tányérral a kezében pénzt gyűjtött 132
