Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

járt kéregetni. A szomszédba' pont mákoskalácsot süttek, oszt az asszony kért abbul is, mer' állapotos vót. Azok meg nem adtak. Erre az asszony összeesett, alig bírták magához téríteni. Még avvót a szerencse, hogy akkor oszt mindjárt adtak neki, így nem lett baj. Mikor hozzám jött, még a narancsot is odaadtam, nehogy baja legyen. Mégis sajnálta az ember, ha cigány is." Ilyen esetben tehát mindig meg kell kínálni az asszonyt. Ha csak egy falatot eszik is, már elkerüli a bajt. Részben segít az is, ha utólag kap az ételből, így legalább ő életben marad. „Még édesanyám mesélte. Egy asszony mákosgubót kívánt meg valahun. Az ura halász vót, oszt vitte a halat eladni, oszt ott főztek mákosgubót. Oszt nem kínálták meg. De úgy ért haza, hogy már a szája össze vót neki szorulva. Olyan rosszul lett. Az anyja csak kérdezte: »Mit láttál? Mit láttál?« »Hát mákosgubót« — de alig tudta kimondani. »Oszt nem kínáltak meg?« »Nem.« Szaladtak oszt, hoztak egy kicsit, de nem tudta kinyitni a szájal. Valahogy egy kicsit osak beleszorítottak neki a szájába. Elvetélt azér' de különben az asszony is mehhalt vóna" (örhalom, elmondta Ballá Ignácné, sz. 1899.). Az idézett két utóbbi történet is igazolja azt a nézetet, hogy bár a megkívánás a magzattól ered — ha az anya kívánságát kielégítik — magát az asszonyt is védik. A baj megelőzése tehát mindkettőre irányul. A megkívánáshoz fűződő hiedelemből fakad, hogy ha a terhes asszony bármi ételféleséget, gyümölcsöt lop, nem tekintik bűnnek (Ipolyvece). Van néhány megelőző eljárás, amivel a magzat fejlődését, a szülés problémamentes lefolyását igyekeztek biztosítani. Az állapotos asszonynak nem tanácsos mér ekézni, mert akkor nem fejlődik benne tovább a magzat (Örhalom). Jobb, ha nem eszik sokat terhessége alatt, ez esetben ugyanis „a gyerek nagyon meghízik benne", és nem tudja élve világrahozni, vagy csak nagyon sok kínlódás után (Ipolyfödémes, Ipolyszög, Litke). A komplikáció-mentes szülést biztosítja a hiedelem szerint az, ha az állapotos asszony sokat mozog, dolgozik (Csesztve, Litke, örhalom).

0 A könnyű szülést célzó eljárások — hasonlóan a megkívánáshoz — egyaránt történtek a gyermek és a szülő nő érdekében.

33 Annak megakadályozására, hogy a gyermek halva szülessen, semmi adatot nem találunk. Ha az újszülött nagyon gyengének látszott, akkor is csak a keresztelést tartották fontosnak,

34 hogy ezzel a gyermek lelkének nyugalmát biztosítsák a túlvilágon, s bejusson a mennyországba. Ha a gyermekhalálra vonatkozó mentalitást igyekszünk felderíteni, ilyen válaszokat kapunk: „Ha mehhalt, maj' lesz másik. Annyi gyerek született akkor!" „Sajnálni sajnálták, de jól járt szegényke, hisz nem vót megélhetés."

35 Nincs mit tenni ellene, hiszen az isten adta, ő is veszi el. Legfeljebb azok a családok próbálkoztak, ahol nem volt még élő gyermek, és az újszülöttek egymás után pusztultak el. Ilyenkor azt tanácsolták, hogy a gyermeket ki kell adni az ablakon, és úgy bevinni újra a házba, akkor életben marad (örhalom).

30 Állapotos asszonyt nem szívesen hívtak keresztanyának, mert azt tartották, hogy vagy a keresztgyermek, vagy a keresztanya leendő gyermeke meg fog halni (Bernecebaráti, Osesztve, Hugyag, örhalom, Litke). Elhalt gyermek nevére sem jó keresztelni, mert az újszülött meg fog halni (Csesztve, Drégelypalánk, Hugyag, Ipolyfödémes, Örhalom). De ha az ütközött a faluban szokásos névadási gyakorlattal (pl. az apa, nagyapa nevére keresztelt — jobbára első — gyermek meghalt és ismét fiú született), vagy ha a szülőknek tetszett a név, újra ezt adták a következőnek. Arra is van több példa, hogy sokgyermekes családoknál szándékosan adták az elhalt előző testvér nevét, hogy majd ez is elpusztul (Örhalom). 78