Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

Ha azután a fogamzásgátló, magzatelhajtó eljárások, a család titkos reménykedése ellenére mégis megszületett a gyermek, ráterelődött a figyelem. Ha már megvan, lehetőleg olyan legyen, amilyennek a család, falu szeretné. Ennek érdekében rögtön megsokasodtak a mágikus szokások az újszülött körül. A gyermek neme Arra vonatkozólag, hogy fiú vagy leánygyermeknek örültek jobban, megoszlanak a vélemények. A válaszok mögött gazdasági helyzetben gyökerező, racionális okok állnak. A volt jobbágyoknál még fellelhetők a nagycsalád rendszer emlékei.

37 A nagycsalád szerkezetéből adódott, hogy a fiúnak jobban örültek, hiszen a lány házasságkötése révén elkerült a háztól, s addig sem sok hasznot hajtott, kevéssé vette ki részét a közös munkából. Ezzel szemben a fiúgyermek egész életében a család közösségébe tartozott, s leendő felesége, gyermekei újabb munkaerőt jelentettek. A férje családjába került lány bizonyos mértékben továbbra is rászorult szülei segítségére.

38 Ha gyermek nélkül özvegyen maradt, kénytelen volt szüleihez visszamenni. A nagycsalád szétválakozásával ez az indoklás érvényét vesztette, hiszen lakodalom után mindkettő külön költözött, segíteni pedig egyaránt visszamentek a szülőkhöz feleségükkel, férjükkel. Ha nem volt a családban fiúgyermek, a lány férje „elment vőnek", azaz a feleség családjához költözött, s gondozta gazdaságukat. Ebben az időben más, ugyancsak gazdasági eredetű tényezők szóltak ismét a fiú mellett. Az első világháború után a paraszti birtok vásárlás útján történő gyarapításának lehetősége minimálisra csökkent, s ennek következtében egyre több pénz jutott a tisztaszoba berendezésére, a ruházkodáson belül különösen a női viseletre. A hivalkodó házbeleő tartozékai, a sokszor ésszerűtlenül gazdag ruhakészlet a leány hozománya volt. Ez, különösen ha több lány is volt, érzékenyen érintette a család helyzetét. A zsellércsaládoknál, cselédeknél más volt a helyzet. Nekik nem állt módjukban olyan gazdag hozománnyal férjhezadni a lányokat; a legszükségesebb ruhaneműt pedig leánynak, legénynek egyaránt biztosítani kellett. Mivel ezek a rétegek kiecsalád formában éltek, — főleg az asszonyok — jobban örültek a lánynak: az alig cseperedő leánykára már rá lehetett bízni az apróbb gyermekeket, s az anya mehetett dolgozni. A férfiak a fiúgyermeket fogadták szívesebben, mert ház körüli munkáikban segítségükre volt, amellett hamarabb jelentett önálló munkaerőt a családnak.

89 A gazdasági okok mellett utalnunk kell érzelmi motivációkra is. Az apák büszkék voltak, ha fiuk született. Az asszonyok, érezvén saját kiszolgáltatottságukat, sokszor inkább fiút vártak. Esetenként változott a vélemény attól függően, hogy korábban született gyermekeik milyen neműek voltak. Általában azért mindenkinek megegyezik a véleménye abban, hogy egy fiú legyen a családban, lehetőleg a legelső gyermek, aki a családfőt váratlan halála vagy munkaképtelenné válása esetén helyettesíteni tudja. Az első gyermek mellett szól az a körülmény is, hogy vidékünkön általában a legidősebb gyermek maradt a szülőkkel egy fedél alatt, ő gondoskodott róluk öregségükre. Jobbmódú gazdacsaládoknál feltűnik az az indok is, hogy a fiú továbbvitte a családnevet. A felsorolt indokok természetesen csak tendenciákat jelölnek, melyek egy-egy konkrét esetben különböző intenzitással érvényesültek. Általában levonhatjuk a következtetést, hogy fiúgyermeket vártak jobban. 79