Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

A regálé ügyben történt új fordulatot a Floch, budapesti pénzügyi tanácsoshoz intézett 1874. június 6-i levélből ismerjük meg. Eszerint „a Szilárdyval kapcsolatos regálé ügyben hozott elsőfokú bírói ítéletnek eddig semmi más következménye nincs, mint az

; hogy ismét pincénk, illetve pincéink kulcsainak birtokába jutottunk. Ugyanekkor és hasonló módon az itteni szolgabíró által elkobzott italokat is vissza kellett volna kapnunk. Kovács Károly, Szilárdy intézője, közölte is velünk, hogy kész azokat visszaadni. Bizalmas úton azonban minősíthető folyadékkal helyettesítették azokat. Követeltük tehát az előző szolgabíró által lefoglalt italok hatósági átadását. Nos, eddig sem Szilárdy, sem a/ intézője nem adták át azokat." — Kéri a BI, hogy intézkedjék Plachy József füleki szolgabírónál ez ügyben (II. 222—223.: 825.). — A bíróság ugyanis úgy döntött, hogy a regálé jog tiszteletbentartásával joga van a IB-nak az italmérésre. A külföldi számazású palackozott sörök regálé jog alá tartozásával kapcsolatban is vita támadt, és e tekintetben is újabb, óvatosságra intő fordulatot jelentett a BI számára egy miniszteri határozat. Erről, az 1874. július 8-i jelentés szerint, tudomást szerezve a BI akként intézkedett, hogy „bizosítva legyünk egy újabb regale-ügybeni vizsgálattal szemben, megszüntettük a palackozott borok kimérését. A belföldi borokat csak egész hordóval, a külföldi sört és bort pedig csak lepecsételt palackokban fogjuk kiszolgáltatni" (II. 312.: 986.). Csakhogy az ilyen fajta boreladást is kifogásolták a regálé tulajdonosok és bérlőik. Kitűnik ez az 1874. szeptember 23-án Floch pénzügyi tanácsoshoz intézett leveléből^ amelyben kéri а В I-t, hogy „az üvegekben történő boreladást, a korábbi feltételek mellett egyszer s mindenkorra engedélyezzék, mivel most a arról értesültünk, hogy az összes italokat ellopták és ezért egy közelebbről nem nagyobb munkáslétszám és a megerőltetőbb munka következtében a fogyasztás előreláthatóan nagyobb lesz és ez által az emberek a pálinka élvezetétől és annak káros következményeitől ismét meg tudnánk szabadítani" (II. 496—497.. 1326.). A regálé-pör tovább folyt a fellebbviteli bíróságok előtt és számos érdekes jog-, gazdaság- és társadalomtörténeti probléma helyi vonatkozásaira kapunk az erre vonatkozó levelezésből feletet. Például az október 6-i jelentés szerint a Grossberger-Szilárdy csoportban Szilárdy Ödön érdekeit intézője, Kovács Károly képviselte, aki kocsiján a munkahelyeket is végigjárta. Eközben borravalók juttatásával a társulat iparosai, a társulat anyagából végezték el két kocsijának javítását (II. 521—523.: 1354.). A bonyolult ügyre vonatkozó további levelek és jelentések arról tanúskodnak, hogy Szilárdy és társai a társulat egyéb ügyeire is igyekeztek befolyást gyakorolni. Végül is 1874. október 28-án a királyi kúria kezdte el tárgyalni a regálé-pört (II. 546.: 1430.). Döntése alapján megegyezés jött létre a felek között, ami az 1876. február 5-én kiküldött meghívó szerint február 10-én következett be, Salgótarjánban. Levelezőkönyvünkben a Rédén latkó Luby Gézához, és a Mátraszölősön lakó Balázs Vilibaldhoz intézett levelek találhatók (III. 701.: 91. és 702.: 92..) A megállapodás értelmében a regálé tulajdonosok és regálébérlők fix összegeket kaptak a társulattól. így például a Szombathelyen lakó Neumann Ferdinánd regálébérlő a salgótarjáni étkezőház után 500 ft-ot, a zagyvarónai kocsma után pedig 750 forintot kapott negyedévenként (IV. 303.: 1876. IX. 30., 771. — 940.: 1877. X. 1., 912.). A regálé vita gyakorlati jelentősége abban rejlett, hogy a sörfogyasztás megszokottá vált a társulat munkásai körében, mint az a rendelések folytonosságából kiderül. Nagyarányú borvásárlásokat is eszközölt a BI. Például az 1875. 217