Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

január 21-i jelentés szerint Pásztóról, Szilvasy Antaltól vásárolt 150 akó bort (II. 751.: 78.). Az ilyen vételek az egyezség megkötése után is többször előfordultak. Ugyanez volt a helyzet az égetett italokkal is, amiket szintén akószámra rendeltek. Nem célunk azonban az így kialakult üzletmenet bővebb tárgyalása, bár annak jelentősége és hatása a munkásság életmódjára több okból is jelentős volt. A társulati jegyrendszer A társulat mészárszékeiben és egyéb árucikkeket is árusító helyein a munkások jegyek — azaz bizonyos pénzértéket képviselő társulati utalványok — ellenében vásárolhattak. Ezeket az élelmezési jegyeket kezdetben házilag, a BI írnokai készítették el és a nyomtatott jegyek csak 1874. tavaszától kezdődően jelentek meg — legalább is ez,tűnik ki forrásunkból. 1874. március 24-én ugyanis a következőket írja a BI az IT-nak: A Hoffmann által bérelt szőrösi (inászói) mészárszék számára 2500 darab jegycédulát kérnek és mellékelten megküldik a salgótarjáni étkezőház egyik jegycéduláját is, amiből „minél előbb nagyobb mennyiséget igényelünk és kérjük, hogy többszínű papírt küldjenek számunkra, hogy a jegycédulák összecserélését elkerülhessük" (II. 58.: 451.). Március 27-én pedig újabb megrendelést tesz a BI, és a 24-i levélben foglaltakon kívül Tarján számára havonta 12 ezer darab jegycédulát kér, „bár most még a múlt évből maradtakat használjuk fel". Az étkezőház számára elkészítendő jegyek számát még nem tudjuk közölni. Arra nézve, hogy ezek elkészítése kézírással vagy pedig gépi úton olcsóbb-e, a szükséges információk beérkezése után fogunk válaszolni" (II. 65.: 460.) Június 26-án pedig Zemlinszky már kifejezetten nyomtatott élelmezési jegyek megrendelését kérte az IT-tól: „Miután jegykészletünk most is kimerült, kérünk a számára jól látható „Bányaigazgatóság. Salgó Tarján" feliratú rendelést. Ez által a visszaélések, amelyek „Pest" felirat miatt előfordulnak — elkerülhetők. Kérünk 10.000 darab ilyen német és magyar fel- 1 iratú jegyet" (II. 281.: 919.). Az élelmezési jegyek komoly értéket képviseltek és ezért sok visszaélésre sőt lopásra is csábítottak. Egy ilyen, több szempontból is érdekes jellemző esetet tartalmaz az 1874. július 16-án a járási csendbiztoshoz írt magyar nyelvű feljelentés. Eszerint „a június havára szóló élelemtári számadás-lezárlat alkalmával 250 darab marhahús-jegy eltűnését vettük észre, melyek csakis lopás útján veszhettek el. — Tegnap Kunáné azon jelentéssel jött, hogy Lipták István Rudolfibányán lévő munkás neje néki 7 darab, július haváról szóló húsjegyet — darabja 22 kr értékkel — eladásra kínált, az egészet 1 ft-ért. Evégett kihallgatva, a nevezett nő ezt teljesen tagadja. — Liptákné lánya ma azon pillanatban tartóztattatott fel, amidőn a mészárosnak 20 darab júliusi húsjegyet eladni kínált, holott sem június, sem július havában húsjegyeket nem kapott könyvére. — A nevezett asszony másodszor kihallgattatva, beismerte, hogy ezen húsjegyeket az élelmiszer kiadó Hybner Ferenctől azért kapta, hogy nevezettel bujaságban lehessen és élhessen. — Minthogy a lopás 82 ft-ot meghalad, kérjük az ebben szükséges lépéseket haladéktalanul megtenni" (II. 333—334.: szám nélkül). A hús jegyekkel való késedelmes és pontatlan elszámolás, valamint a bérleti W díjak késedelmes befizetése volt az oka annak, hogy a BI az inászói és zagyvái mészárszék bérletét a regálé ügyben is szereplő Hoffmann Bernátnak 1874. augusztus 2-án 1874. december 31-i hatállyal felmondta. Ugyanekkor a hús218