Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)
bul" való építésének eltiltásával. A megye közgyűlése utoljára 1802-ben hozott szigorú rendeletet a faépítkezés betiltására, a gyakori tűzesetek megakadályozására. 56 A faépítkezést tiltó rendeletek gyakori kihirdetéséből arra gondolhatnánk, hogy a XVIII. század közepén a lakóházak fából történő építésének zöme nem fejeződött be a megyében, hiszen akkor a század második felében a megye közgyűlése nem tűzte volna oly gyakran napirendjére a faépítkezés eltiltását. A tiltó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának ilyen tartalmú értelmezésére, az ebből levont következtetések óvatos kezelésére más példák is intenek. A XVIII. század második, a XIX. század első felében a cifraszűr és a széles karimájú kalap viselését gyakran megismételt rendeletekkel tiltották, de mint tudjuk eredménytelenül. 57 Joggal vetődik fel a kérdés, vajon nem ehhez hasonlóan kell-e értelmeznünk a faépítkezést tiltó rendelkezéseket is? Adataink szerint a faépítkezést tiltó rendeleteket azért tűzték rendszeresen napirendre a megyei közgyűléseken, mert a helytartótanács kiadott rendeleteivel a megyének minden esetben foglalkoznia kellett. Egyébként a megye szolgabírája és hivatali apparátusa elnyomott, hatóságilag lehetetlenné tett minden olyan kezdeményezést, amely fából új lakóház építését eredményezhette volna. 1786-ban Handó Albert mátraszelei jobbágy azért emelt panaszt a megyénél, mert a lakóháznál tönkrement három talpfát a szolgabíró nem engedte kicserélni, pedig a „Mátra Szellei Helységünk határjában az Föld tellyességgel alkalmatlan a háznak fel építésére." 58 Ugyan ebben az évben több kazán lakosnak az árvíz által megrongált, majd „holmi rossz épületekről" megmaradt és „omlás száraz fábul" kiegészített házát vágatta le a szolgabíró annak ellenére, hogy az elpusztult házak tulajdonosai „ ... a nagy vizeknek legnagyobb torkában lakván, és sémi módon földbül házakat nem verhetvén, se mór tiglábul nem rakhatván." 59 Négy baglyasaljai jobbágy — ugyancsak 1786-ban — „ ... mivel még akkor abban tudatlanok voltunk faház ő Fölségétül abbul való meg Csinálása meg tilalmaztassék" a helybeli uradalomtól kért és kapott háznak való fát. A háznak „ágassait, oszlopit, horgait, léczeit" fel is állították, a szolgabíró mégis le-
