Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)
vágatta. 60 1785-ben Mákos Ferenc karancskeszi jobbágynak tiltotta meg a szolgabíró, hogy az árvíz következtében elpusztult kamráját fából felépítse. Hiába indokolta meg a jobbágy: „A belső fundus a holl lakom oly semlyékes helyen vagyon, hogy tellyessíggel Köbül, annyival is inkább vályogbul épületett tétetni nem lehet...", a rendeletet megszegni nem engedték. 61 Az itt felsorolt példák bizonyítják, hogy a XVIII. század második felétől új faház — az erdő megfogyatkozása, a tiltó rendelkezések szigorú betartása miatt — kevés épülhetett. A fa mint a falazat építőanyaga, csak a melléképületeknél (pajta, hidas, tyúkól, ritkán istálló) élt tovább. A néprajzi irodalom a falazatnál a fa felhasználásának kétféle technikáját különbözteti meg: rovott és boronafal. Az elsőnél az épület alapját képező talpfákba bizonyos távolságokra gerendákat állítanak, a közöket hasított durván megfaragott rövid fahasábokkal töltik ki. Gyakran ezt zsilipéit technikának is nevezik. A másiknál az ugyancsak megfaragott, de hoszszú gerendákat egymásra fektetik és így képezik ki a falat. A népi építkezéssel foglalkozó kutatók már korábban rögzítették, hogy a rovott fal a lombosfák, a boronafal a tűlevelű fák elterjedésével van összefüggésben. Megfigyelték azt is, hogy a gerendavázas rovott fal kevésbé faigényes szerkezet, mert itt a fa hosszúságának, vastagságának és egyenességének nincs különösebb jelentősége. Éppen ezért e falszerkezet fontossága azokon a vidékeken került előtérbe, ahol az épületfát szolgáltató erdők megritkultak. 62 Az általunk feldolgozott forrásanyag e témához kapcsolódó adatainak többsége csupán arról tudósít, hogy a ház fából készült. A rendelkezésre álló gazdag adatgyűjteményben tizenöt település mintegy száz elpusztult lakóházánál jelölik meg az építésmódot. A rovott építésmódra a legkorábbi adatunk 1717-ből származik. Egy karancsapátfalvi jobbágynak rovott istállót írtak össze. 03 1722-ben három lapujtői jobbágynak pusztította el „rovot új házát, rovot istállóját, kamráját és pajtáját" a tűzvész. Csesztvén 1726ban kilenc jobbágynál tüntették fel, hogy a ház és a melléképület rovott épület volt. Nőtincsen 1735-ben öt jobbágy faházánál jegyezték fel, hogy azok új rovott épületek voltak. 64 Sóshar15
