Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)

ÉPÍTÖANGYAG A népi építkezéssel foglalkozó kutatók gyakran hangsúlyozták tanulmányaikban, hogy a természeti környezet, a táj és az építőanyag szoros kapcsolatban van egymással. A falvak lakói általában a közelben rendelkezésre álló anyagokat használták fel építkezéseikhez.™ Ez a megállapítás vidékünkre is érvényes, különösen ha e kapcsolatban történetileg visszafelé tekintünk. Az általunk vizsgált időszakban az építőanyagban (elsősorban a falazatnál) történt változásokat nagymértékben befolyásolták és irányították a gazdasági és történelmi események is. Az alábbiakban azokra a kérdésekre keresünk választ, hogy a XVIII. század elejétől a múlt század közepéig milyen építőanyagok váltották egymást, mi okozta egyes anyagok általános megszűnését, illetve használatának leszűkülését a népi építészetben. A paraszti építkezésre vonatkozó többezer adatunk közül mintegy hétszáz az építőanyagra is utal. A legtöbb adatot a kárbecslések szolgáltatják, ahol gyakran azt is megjelölték, hogy az elpusztult ház vagy melléképület milyen anyagból készült. Adataink együtteséből kitűnik, hogy a XVIII. század első felében a megye jelentős részében a fa volt a fő építőanyag. Fából épült a lakóház, az istálló, a pajta, a disznóól, a hidas, stb. Az újratelepítés időszakában az építkezéshez szükséges fa beszerzése a megye erdőben gazdag vidékein többnyire nem jelentett gondot A földbirtokosok szívesen engedélyezték, hogy a birtokukon letepülők az építkezéshez szükséges fát díjtalanul szerezzék be az erdőből, hiszen ez részükre hasznot jelentett. 1. birtokaikat gyorsabb ütemben tudták benépesíteni, 2. ha a ház lakója más vidékre költözött, a földesúrnak csak az építésre fordított munka értékét kellett megtérítenie, 3. teljesen kész lakóházat tudtak adni az újonnan érkező betelepülőknek, 4. A kiirtott erdő helyén alkalmas volt a terület művelésre. A megye középső részén — a Zagyva és az Ipoly völgyének kivételével — még nagykiterjedésű cser- tölgy- és bükkfa erdők voltak.

49 Az itt levő falfak lélekszáma alacsony volt ebben