Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

szállítottak, összességében a közvetlen tüzelésű üveggyáraknak Magyarországon átlag két közönséges kemencéje és kisebb térfogatú tégelyeik voltak, melyeknek száma ugyan megegyezik a regeneratív gáztüzelésű gyárak kemencéiben használatos tégelyek számával, mely ebben az esetben 8—8,4 tégely. Űrtartalmukban már különség van, mert 158—223 kg-os az arány a gáztüzeléses kemencés gyárak javára.

74 A XIX. század első felében kevesebb üveghutával bíró Nógrád megye felküzdötte magát az első helyre, és a fővároshoz való közelsége, valamint a korszakban kitermelés alatt álló gazdag barnaszénbányáinál fogva, előreláthatólag még sokáig meg fog maradni országunk első és legfontosabb üvegiparos megyéjének — írja monográfiájában Telkes Simon 1894-ben. A magyar korona országaiban összesen 42 üveggyár volt, a szűkebb értelemeben vett Magyarország területére is 36 gyár jut. A gyáraknak közel az egynegyede van Nógrád megye területén, számszerűen 8. Az utána következő megyék Trencsén 5, Zólyom és Bihar megyék 3—3 üveggyárral rendelkeznek. A legnagyobb gyárak is itt vannak, így az üveggyártás szempontjából ezek a legfontosabb megyék.

75 Ha tovább vizsgáljuk a területet, azt is megállapíthatjuk, hogy azon a részen, ahol Nógrád, Gömör, Kis Hont és Zólyom megyék találkoznak, egymáshoz közel 15 üveggyár van. Ezek közül 13 gáztüzeléses és csak kettő a hagyományos, közvetlen tüzelésű. így tulajdonképpen a Felvidéknek ez a kis szöglete bírja az or^ szag üveggyárainak majdnem a felét. Nógrádban is közel települtek egymáshoz a gyárak, mert már a fentebb említett nyolcból Málnapatak nagyközséghez tartozó telepeken 4 üveggyár is működik. De azt is meg kell állapítanunk, hogy a sokat emlegetett baj, a rossz közlekedés is jellemző erre a területre, mert a 15 gyárból csak kettőnek van közvetlen vasúti kapcsolata, a többinek még rendesen kiépített közútja sincs. Ez a kettő az új alapítású salgótarjáni és pálfalvai üveggyár, melyeket nemcsak vasút mellé építettek, hanem közvetlen vasúti kapcsolattal is ellátták. Példának megemlítendő az is, hogy a Há?nor-telep 26 km-re, Látka, Szamotercs pedig 25 km-re és legmesszebb a farkasvölgyi gyár fekszik. 40 km-re Losonctól. A hátrány még nagyobb lesz, ha megvizsgáljuk a nyersanyag-ellátását ezeknek a gyáraknak. A kvarchomok kiszorította a kvarckövet, amit a fehér öblösüvegek előállításához használtak, és ebben az időben a szászországi Hohenbocka homokbányájából hozattak. A szállítási hátrány tovább növekedett azzal, hogy a vasúttól kocsira kellett átrakodni a homokot. így egy vasúti kocsi kvarchomoknak, melyért Hohenbockában 36 márkát kellett fizetni, Losoncig történő szállítási díja 71 márkába, onnan a 26 km-re fekvő Hámor üveggyárba szekéren való szállítása 40 forintba került. Hasonló volt a helyzet a szódával is.

76 Ha a tüzelőanyagokat tekintjük át és ismerjük azt, hogy egy mázsa üveganyag megolvasztásához a gáztüzeléses kemencénél fából 1 q, a közvetlen tüzelésnél 8 q kell, ha barnaszenet használnak akkor 2 q a gáztüzelésnél és 6—8 q szükségeltetik a közvetlen tüzelésűnél

77 elmondhatjuk, hogy a nógrádi üveggyárak a jó közlekedés hiánya miatt nem élvezhetik a salgótarjáni szénbányák előnyét. Kizárólag széntüzelésre, a salgótarjáni és pálfalvai üveggyárak rendezkedtek be, a többiek kevés kivétellel fát használnak. (A fatüzelést ott alkalmazták, ahol finom üvegárukat állítottak elő továbbra is. — Sz. F.) Nézzük meg azokat az üvegyárakat, melyek 1894-re időlegesen beszüntették termelésüket, vagy teljesen megszűntek. Megyénk sem kivétel ez alól, mert Balázshuta (régebben Balassa-Huta) kisközségben megszűnt Beatit Béla üveggyára, mely egy közönséges, két tégelyes kemencével volt felszerelve. Szintén 115