Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

termelésének beszüntetésére kényszerült Alsó-Bzován, Kuchinka Lipót üveggyára, mely szintén egykemencés volt és zöldes öblös táblaüvegeket készített. Hasonló sorsira jutott Felső-Bzován Danick Károly üveggyára, mely már korábban, 1873-ban beszüntette termelését. A visszaesésben közreműködött, hogy a legközelebbi erdők felhasználása létalapjuktól fosztotta meg a hutákat, hiszen egy mázsa üveganyag olvasztásához 8 q fára volt szükségük, továbbá a mostoha közlekedési és kereskedelmi viszonyok is sietették megszűnésüket. 1894—98 között hanyatlás figyelhető meg az üveggyáriparban. 17 közvetlen tüzelésű gyárból csak egy alakította át üzemét, két gyár pedig beszüntette termelését.

79 A Nógrád megyei gyárak viszonyairól kamarai jelentések adnak tájékoztatást. 1894 a kamara számára jó év volt, mert csak egy pár gyár szűnt meg és több újabbal gyarapodott. Közlekedésügy is állandó javulást mutat az elmúlt évekhez viszonyítva, mert „az országutak mindinkább jobb és jobb karba helyeztettek, úgy hogy e tekintetben már alig merültek fel panaszok."

50 Az üveggyárak száma a kamara területén 13 volt. A fejlődésre mutat az a tény, hogy az üzemek közül 4 belföldre termelt, 9 pedig össztermelésének 35 %-át külföldre, pontosabban Ausztriába, Németországba, az Északamerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába és Kelet-Indiába szállítja. Az 1893-ban alapított salgótarjáni palackgyár korabeli adatok szerint már az első évben 6 millió palackot termelt, és az akkori szakvélemények szerint az újonnan felépített 2 kemence üzembe helyezésével termelése elérheti az évenkénti 12—13 millió darabot. A termelés fokozása lehetővé teszi a jelentkező szerbiai, romániai és bulgáriai piac kielégítését is. Valószínűsége azért nagy ennek a lehetőségnek, mert már az első évben a balkáni államokba 1 millió palackot exportáltak.

81 A kamara többi gyárának a kivitele is jelentős volt, és ehhez nagymértékben hozzájárultak a megyei üveggyárak is. Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. kezelésében lévő zlatnói és salgótarjáni (ezenkívül a kiskapoosi) gyárak — közönséges és belga táblaüveget, csiszolatlan tükörüveget, fúvott üveget készítettek. Ezeket angol és holland-indiai, szaloniki, szmirnai, bulgáriai, brazíliai, palesztinai, ausztráliai piacokon helyezték el. A Schwarz A. és Fiai cég által kezelt, Pálfalván álló táblaüveggyár mindennemű táblaüveget és tükörüveget Boszniában, Dalmáciában, Szerbiában, Bulgáriában adott el. Az Első Magyar Üveggyár Rt. (herencsvölgyi), és a Nógrád megyei hámori üzeméből különféle tábla és tükör- valamint fúvott üvegek kerültek eladásra Boszniában, Hercegovinában és Szerbiában. A szinóbányai Katalinhuta, mely Kossuch János kezelésében üzemelt, különféle tükör- és táblaüveget, valamint fúvott üveget adott el Szerbiában és Bulgáriában. „Üvegárukban meglehetős volt a forgalom: üveggyáraink abbeli törekvése, hogy gyártmányaikat mennél nagyobb tökélyre és finomságra emeljék, mind nagyobb üzleti forgalmat biztosít számukra" — kezdi jelentését a kamara 1895ben. A kivitel hasonló, mint a múlt évi — India, Délamerika, Ausztrália, Szaloniki, Szmirna, Palesztina, Konstantinápoly és Bulgária piacára irányul.

83 Az üveggyárak száma továbbra is 13, ebből Nógrádból 8 üzemel. 1895-ben azonban a Kossuch-féle — 75 év óta üzemelő látkai — üveggyár kénytelen volt a tüzelőfa hiányában üzemét beszüntetni. Az üveggyárak nem válaszoltak a kamara által kért általános üzleti viszonyokra vonatkozó kérdésekre. Ha közöltek is bizonyos adatokat, ezek csak a gyártelep tulajdonképpeni berendezéseinek ismertetésére szorítkoztak. így hű képet most sem tudunk nyújtani üvegiparunk helyzetéről. Következtetni a termelésre, üzemmenetre, csak a kivitelből van le116