Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Szabó Béla: Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében

1859-ben a Habsburg Monarchia a francai-olasz háborúban elszenvedett katonai vereség, és az azt követő gazdasági csőd következtében alapjaiban rendült meg. Ferencz József és a konzervatív körök kénytelenek voltak belátni, hogy az idegen katonai erővel, a szabadságharcok vérbefojtásával összetákolt Monarchia az összeomlás szélén áll. Ennek a felismerése, valamint az új függetlenségi harcoktól való félelem kényszerítette ki Bach menesztését, és azokat a „korszerűsítési törekvéseket", melyeket a régi rendet átmenteni akaró októberi diploma jelzett. Már Bach bukása zsilipet nyitott meg, felszínre tört mindaz az elégedetlenség, melyet tíz éven keresztül szuronyokkal igyekeztek elnyomni, de ismételten bebizonyosodott, hogy egy korhadt társadalmipolitikai rendszert fenntartani nem lehet. Bach bukása Nógrád megyében is megindította az eddig lefojtott véleménynyilvánítást, mely nagyarányú tömegmozgalmakban jutott kifejezésre. Gróf Széchenyi István halála alkalmával megyeszerte gyászistentiszteleteken, gyűléseken emlékeztek meg érdemeiről. E megemlékezések egy része, mint például a balassagyarmati, losonci, már az önkényuralom elleni kiállás, a Habsburgok elleni tüntetés jegyében zajlott le. 1860. augusztus 20-án ugyancsak politikai tüntetésekre került sor, melyek alkalmával a nemzeti zászlót kitűzve a Himnuszt, a Szózatot énekelve tüntettek Bécs ellen. A sorozásokon tüntetően nem jelentek meg a fiatalok, az adó-megtagadás szinte általános volt; Kossuth, Garibaldi érkezéséről szóló híreket a vásárokon terjesztették. 1860. augusztus 18án, a császár születésnapján, Balassagyarmaton az utcajelző táblákra Kossuth, Klapka, Garibaldi nevét írták fel. A tömegmozgalmak politikailag rendkívül feszült légkört teremtettek. A helyzetet jól szemlélteti a pozsonyi főtörvényszék elnökének levele, mely arra hívja fel a balassagyarmati megyei törvényszék elnökét, hogy „erélyesen, minden elnézést félretéve alkalmazza a törvényt, mert tudjuk, hogy különösen Nógrád megyében igen izgatott a hangulat."

71 1860. október 20-án megjelenő diploma, melytől a hangulat lecsillapítását is várták, ellenkező eredményt ért el. Nógrád megye hivatalos politikai élete az októberi diploma után kissé megkésve ugyan, de annál energikusabban elevenedett meg. 1860—61-ben a megye reformkori, 1848/49-es politikai vezetői vették át a politikai élet irányítását és ennek eredményeként Nógrád megye a legkövetkezetesebb 48-as álláspontot képviselte mindvégig. Abban, hogy a megyében ez az ingadozás nélküli, határozott 48-as irányzat oly imponálóan és határozottan érvényesült, nagy szerepet játszott ez a politikai harcokban megedződött tisztikar. Tagjai közül kiemelkedtek Horváth Elek, Károlyi János, Fráter Pál, Sréter Horác, Repetzky Ferenc, volt kormánybiztos, Szontagh Pál és mindenek előtt Madách Imre. Azt a tényt, hogy Madách mily fontos szerepet vitt ebben az időben a megyei politikában, mi sem igazolja szebben, mint azon tisztségeinek felsorolása, melyet 1861-ben vállalt. Az 1861. évi tisztújítás szavazatszedő bizottságának tagja, Nógrád megye bizottmányának választmányi tagja, Nógrád megye új közigazgatási rendszerének kidolgozására alakított bizottság tagja, a megszűnt császári hivatalok iratanyagának átvételére alakított bizottság elnöke a gácsi járás területén, a megyei költségvetést kidolgozó vállasztmány tag104