Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kiss Aurél: A lírikus Madách

mely kiteljesedve Kisfaludy költészetében hódít diadalmasan. Azt a romantikát sejteti, mely egészen a XIX. század végéig leküzdhetetlenül .jelen van a magyar költészetben (szerényebb méretekben a közép- és keleteurópai lírában), amely — ha új törekvésekkel szemben az irodalom második vonalába szorul is — teljesen korszerűtlenné a század folyamán sohasem vált. E romantika azonban a társadalmipolitikai, és ennek nyomán kibontakozott irodalmi viszonyoknak megfelelően a külsőségek, a formai elemek (képszerkesztés, stílus, hangnem, stb) hagyományait őrizte meg, kevésbé, vagy alig a romantika szemléletének, s főként az elkötelezett romantika társadalmi szemléletének értékeit. Madách lírájának jelentős részére érvényesek e megállapítások. A negyvenes évek termésében akár a Szerelem, akár a Románc és ballada, vagy a Legenda és rege ciklusok egyes darabjait elemezzük, fel kell figyelnünk a romantika e másodvonalának jelenlétére. A Szerelem c. ciklus nemcsak az alkotómunka nehézségeivel birkózó fiatál költőt és példakereséseit illusztrálja, hanem tanulságos módon érzékelteti e nagy irodalmi korszak manírjait, kifejezi az átlagos olvasó ízlésvilágát, aki gyakorta és szívesen találkozott a klasszikus értékű alkotások társaságában azoknak fakóbb másolataival is. A pályakezdő Madách a romantika Kisfaludy kezdeményezte ágával éppúgy kísérletezett, mint a Petőfi által teremtett népies romantika lehetőségeivel. A Hagyj el c. verse számos, ma már elfeledett kortársköltő alkotásaihoz hasonló hangпетз, képszerkesztése és tartalma alapján egyaránt: Óh lány, miért, miért szeretsz? Hagyj el még jókor van talán! Itt reng a föld, villám cikáz Kedvelted árva homlokán E hon rideg leendene Neked, te gyönge rózsaszál, Reszketnél keblemen, szívem Vihardús dobbanásainál A negyvenes évek második felében a romantika népies elemekkel gazdagodott. A két stílusirányzat egysége azonban a költő egyénisége miatt nem teremtődött meg. Ennek jellemző példája az alábbi versrészlet: Szőke Ipoly kicsi barna lánya! Eszem azt a gyönyörű barna szemed Megsebez, hogyha rám néz, s hogyha nem néz, A naptól rabol meg engemet Jó, hogy arcodon, kis bájgödrében Játszani látok pajzán szellemet Mely, ha sebzesz, ír önt sebembe Es mosolyg, ha kell, napom helyett. A nagy élmény, a valódi szerelem ereje a romantika kelléktárának darabjait is képes azonban átrendezni. A klisék helyett kifejező költői sorokban indul a Fráter Erzsinek ajánlott Vadrózsák ciklus, melynek nem anynyira vallomás-részletei, hanem a múltat idéző sorai megragadóak, s az öregedő Vajda Mont Blanc-i méretű magányával rokon természetű hangulatot idéznek: Vad öröm volt, amit eddig éltem, Kábulás és mámor, semmi más, Mintha bánatunkat hogy feledjük, 50 • •