Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Erdős István: Madách Imre Mózese

ságért ásót, kapát fogni ilyen pillanatban vajon elég lehet? Mózesnek épp a küzdelem reális lehetőségeinek ügyében kíméletlenül őszintének kell a helyzetet megítélnie : Népem megromlott hosszú szolgaságban, Lassan kell azt, sok szenvedésen át Szabadságára tenni érdemessé Sokat, ki, ha lassúdan indul velünk, Bár fél — kénytelen lesz velünk maradni, S ezer baj közt megedződik, kitisztul. S a vele induló nép dilemmája az, hogy ha elhagyja Egyiptomot, szabadulásáért le kell mondani a húsos fazékról, a koloncról, mely a lehorgasztott fejű rabszolgának jár, s a nem egyiptomi istent, bizony meglehet, éhesen, rongyosan koldusok gyanánt fogják dicsérni szabadságukban. Mózes ekkor már igazi vezér; gigantikus méretű hittel, akarással, szuggesztióval emelkedik lángoszlopnak népe fölé, hogy hitet adjon az indulása percében is reménytelenül nehéznek ígérkező küzdelemre, s ha kell elszemélytelendve, ha kell élő-erőként a népbe olvadva döntsön saját hatalommal: — Gondolkozom Helyetted én: bennem él az erő! Ha azt mondom, most éhezni kell, Az éhezés legyen kedves körödben : Ha azt mondom, a koldussors dicsőség, koldus kívánjon lenni minden ember ;... Gondolkozom helyetted, nép ! Megmondom mi a teendő kritikus pontokon, képességeid, lehetőségeid ellenére boldogítalak. Így a vezér, így Mózes. Vezéri mindenhatóság igazolódik itt költő által: bizonyos történelmi szituációkban a népvezér, épp népe érdekében, kiváltságos jogokkal felruházottan dönt. Pillanatnyi érdekek ellenében óriási távlatot fog át a vezér tekintete, s a nemzedék, mely vele együtt éli a kort, ha belepusztul is a gyötrelembe, a messzi célért, új nemzedékek jövőjéért áldoztatott. De vajon nem élő ember-e az áldozat maga is? Pusztulnia kell, mert olyan, amilyen körülményei által meghatározottan objektíve épp lehet? Mert gyönge akaratú, nem kitartó, s csak a szolgaságban megedzett lelke? A zsidók, míg Mózes Jahvétól közvetlenül megkapja a tízparancsolatot, a törvényt, fellázadnak Áron ellen, a gyönge kezű főpap ellen, aranyborjút öntenek, azt imádják istenként pogány szertartással. A megpróbáltatások özönében nem elég erős a nép, hogy várjon a messzi, távoli igért új hazára — zúgolódik a jelenért, másképp „okos" mint a vezér: enni, örülni akar. Mózes kőtábláival összetöri a bálványt, s kemény bosszút áll a lázadásért. Az egyedül hűséges lévita törzs, s Józsué segítségével véres boszszút áll. A nép, a gyengeségében áruló nép apraja-nagyja hull Józsua bosszúálló fegyvere alatt. Mózes nem ismer kegyelmet, nem hatja meg sírás, könyörgés, fogadkozás: pusztít, hogy tisztítson. S a vezér monumentalitása már félelmetes itt. Mózes ereje hatalma teljében úgy ítéli meg útját az ígéret földjének küszöbén, hogy új hont alkotott gyarló, hit45