Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A lakóhelyi viszonyok változása magával hozta a mindennapi élet alapvető módosulásait is. E folyamat tetten érhető az öltözködés változásaiban is. A hagyományos palóc falu XIX. század közepi viselete megfelelt a más településeken megtalálható, a mindennapi paraszti - erdei munka által megkövetelt feltételeknek. A XX. század tájékán végbement a népviseletben bekövetkezett ún. kiszínesedés, amely elsősorban a női ruhákra voltjellemző Salgótarjánban már nem volt érzékelhető. Azonban az itt is érvényesült, hogy elsőként a férfi viselet változott meg. A házilag előállított ing és gatya helyett a nadrág kezdetben csak vasárnap - elterjedését nem lehetett megállítani. A hagyományos férfi viselet a 90-es években kezdett megváltozni és akkor tűnt el végképp, amikor tömegesen jártak a salgótarjáni és a környező bányákba. Nyári Albert írta: "a század elején a módosabb legények készen vett "mesteremberes" ruhát kezdenek hordani, és akik Salgótarjánba járnak munkára azok vasárnap is magukon felejtik a pantallót". Kazáron azt is mondták. "A bánya vitte el a viseletet." Az ipari, a bányai munka, és az ideérkezők szokásai együttesen alakították a ruházatban, az öltözködésben végbement változását. A férfi ruházat színei megváltoztak. Noha különbség érzékelhető a városban, a kolónián élők, sőt egyes foglalkozások - bánya, üveggyár, acélgyár - esetében a ruházat minőségében, az egyöntetűbbé váló szürke cajg anyag vált uralkodóvá a fizikai munkások között. A fokozatos és lassú változás a harmincas évek közepére stabilizálódott, amikoris a férfiak többnyire simlis sapkában, felgombolt zubbony szabású szürke kabátban, alatta szürke ingben, szürke nadrágban és az igen gyakran kapcával használt magasszárú bakancsba jártak munkába. Az időszak városi fő közlekedési eszköze a "bicigli" volt. A gyári munkások szokásait és lehetőségeit mutatta be az a tény, hogy igen gyakran a munkaruhát a "jó ruházatuk fölé" vették fel. A munkaruha és a hét végi ruha közötti különbség is szembetűnő volt. Mind a telepen, mind a városban élő munkások értékrendjét erőteljesen befolyásolta, hogy "a polgárosodás útján vannak" - írta Szabó Zoltán közismert tényfeltáró művében. A ruházkodás általános jellemzésénél a századfordulótól kezdve feltűnt, hogy egyre inkább a Budapestről elterjedő divat naprakész követése volt a jellemző. A szabad időben, a vasárnapi viseletben volt ez érzékelhető. Az ifjak - legények és lányok - mellett a többi korosztály is szívesen öltözködött - öltözködik a mindig megújuló módi szerint. Az öltözködési szokásnak ez a vonulata máig jellemző. (6) 92