Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Az ipari üzemek közelében létrejövő építkezésekben nagy differenciálódást figyelhettünk meg. A magasabb szakmai tudással bíró szakemberek véglegesítése, meghonosítása a mindenkori gazdasági vezetés hangsúlyosan megfogalmazott feladatai közé tartozott. A számukra - a szakmunkások az altisztek, a tisztviselők tartoztak e csoportba - a polgári építkezési stílushuz és életmódhoz közelítő, küllemében hangulatos kivitelezésű, anyagában tartós, belső elosztásában tágas lakóházakat építettek. Az építkezéseknél az angol - kertvárosi jellegű - stílus éppúgy jelen volt, mint a gyakorlatiasabb német településszervezési elképzelések. A korai és a kibontakozó építkezések időszaka - a múlt század 80-as éveitől az 1930-as évek közepéig tartott e korszak - a város, a körülötte lévő telepek esetében a kor szintjén álló urbanizációs, polgárosodási folyamatokból eredő követelmények szerint alakultak át döntő módon a lakóhely használatának szokásai. Azt követően - lényegében a 30-as évek végétől a 60-as évtk közepéig elhúzódóan az eredeti, kellemes kisvárosi hangulatot hordozó településkép leromlott. Már kot abban sem volt szinkronban az építkezés és a hozzárendelt infrastruktúra, ez az ellentmondás végletessé tette az itt élők helyzetét. Mindezek az összefoglalóan elmondott okok vezettek el odáig, hogy a 60-as évek közepétől elkezdett városrekonstrukció szétrombolta az addig ismert településképet, és a nyolcvanas évek végére kialakította a korszerűnek nevezhető mai városképet: a központot, a vele kapcsolatban álló nagy lakótelepek rendszerét. A fő építőanyaga is jelentősen változott: a panel, az előregyártott házgyári elem vált uralkodóvá. Napjainkban azonban megfigyelhető, jól érzékelhető a korábbi életmódhoz, szokásokhoz való visszatérés igénye. A gyakorivá váló esetek a családiházas, üdülőkörzetes építkezések tartós jelenlétével jellemezhetők leginkább. (5) A nagy változások hatása ma még csak részben ismert. A manapság - az ezredforduló tájékán - éretté vált nemzedék körében terjed el a régi város - a gyerekkor iránti, soha vissza nem állítható vonzalom, amelynek az identitásra, a helyzetkötődésre gyakorolt hatása egzaktan nem mérhető, de a lakhely változtatásnál minden bizonnyal szerepet játszó tényező. 91