Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)
tiszti főügyész, és Jeszenszky Kálmán balassagyarmati apátplébános jelent meg Salgótarjánban. A közgyűlést társas ebéd követte. Aholis a számos "hazafias felköszöntő" beszéd hangzott el. A várossá válás folyamatát az 1922. február 19-i megyei alispáni jelentésben foglaltak zárták le hivatalosan is. A közigazgatási bizottság előtt Nagy Mihály alispán úgy fogalmazott... "hiszem, hogy a megcsonkított Nógrád vármegye ezen új r.t városa minden igyekezetével a csonka Magyarország javára és újjáépítése érdekében fog közreműködni." A város újonnan megválasztott vezetősége - lévén, hogy már néhány hónapja itt dolgoztak - jól ismerték vállalat feladatuk nehézségeit. Ez a tény alapjaiban befolyásolta magatartásukat, nyilatkozataikat. Egybehangzóan elmondható róluk, hogy tetteiket a települést építő szándék, és a jövőbe látó tervezés motiválta a kezdetekben is. Első feladatukként a város tudatos fejlesztésével, megépítésével kapcsolatos tennivalókat fogalmazták meg. A közművesítés a közjavak gyarapításának célja és szándéka jelent meg gyakorlatukban. Röviden és összefoglalóan: a városhoz kötődésükben az érzelem és a lehetőségek racionalitása, az egyszerűség és az érthetőség, a politikai realitásérzék és a tolerancia a felfogásuktól eltérő nézetekkel szemben, ezek határozták meg tetteiket. Törekvéseik elemévé vált már a városfejlesztés indulásakor, hogy vállalat feladataik teljesítésében hittek, teljesíthetőségében bíztak. Nem pártpolitikai alapra építkeztek. Mindazokkal együttműködtek, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodtak és cselekedtek. Nem véletlen tehát, hogy az első alkalommal megválasztott tisztségviselői kar hosszú évekre bizalmat kapott Salgótarján polgáraitól. A munkásoktól épp úgy, mint a lakosság más rétegeitől. Törekvéseiket jól jellemezte a polgármester, Förster Kálmán egyik alapnyilatkozata, "Kétségbeesésre azért nincs ok addig, amíg erőt érzünk magunkban és hitet a jövőben. És nekem a hitem erőt kölcsönöz." Dr.Förster Kálmán /1885-1971/ tapasztalt, közigazgatásban jártas vezetőként érkezett Salgótarjánba. 1910-től Poprád polgármestereként megszerezte azokat az igazgatásszervezési ismereteket, amelyek egy település irányításához elengedhetetlenül szükségesek. De több is volt útitáskájában: a felvidéki polgárváros vezetőjének nyitott szemléletét hozta magával. E kettő, a szakszerűség és a polgári nyitottság adta az életút valamennyi értékének forrását. Az elvi alapon folytatott munkássága eredményeiben, tudatos intézkedéseiben, törekvéseiben mindez konkrétan is megtapasztalható volt. Salgótarján a 20-as évek elején jobbára a gyári kolóniák által szétszabdalt település volt. Förster tervei között az első helyen szerepelt, hogy erről a szintről közepes 75
