Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

távozása, a kör elé támasztott túlzott követelmény okozta a polgári kör elhalását. Még néhány évig élt ugyan a köztudatban, később - az 1920-as években - is történt kísérlet a Salgótarjáni Polgári Kör újjászervezésére, de az nem járt sikerrel. Tóth Gyula élete úgy alakult, hogy 1912-ben újra városi képviselő lett, de 1915-ben ismét lemondott mandátumáról. Ennek oka pedig az .volt, hogy Pósa István nemrégen kinevezett salgótarjáni jegyző, a település minden jelentős új építményét - a vasúti megállóhely, a postapalota, stb. - magának tulajdonított. Tóth Gyula ezt sérelmezte, de nem talált helyben pártfogóra, sőt vármegyei jegyzői egyesület is ellene fordult. Mindezek miatt úgy vélte, ismételten félre kell állnia./43 Az első világháború őt sem kerülte el: 1916-1918 között fronton harcoló katona. A forradalmak idejére hazérkezve ismét közfeladatot látott el: 1918. február 3-tól a község bírája, és az maradt a Tanácsköztársaság időszakában is. Ekkor belépett a szociáldemokrata pártba. 1919. október 30-án a forradalmi időszak alatt vállalt közéleti munkássága miatt fegyelmit kezdeményeztek ellene. 1920. februárjában lezárult vizsgálat ártatlannak minősítette. Ezt követően, a közben várossá lett település fejlesztésében, építésében vállalt kezdeményező szerepet. Az önkéntes tűzoltó egyesület élén állva azok közé tartozott, akik szorgalmazták a salgói menedékház /1935/, és a kálvária /1943/ megépítését. Hosszú életet élt: 1952 április 1-én halt meg Salgótarjánban. A Margócsy-család Losoncon A XIX. század fordulójára, a tűz pusztításától újjáépült Losoncon kivirultak azok a gazdasági, társadalmi, politikai intézmények, amelyekből a város és lakossága újra megtalálta önmagát. Működtek azok a társasági helyek - kávéházak, kaszinók - ahol fontos hírek cserélődtek, vélemények megfogalmazhatók voltak. A megjelenő újságok szélesebb körben is nyilvánosságra hozták az érdeklődésre számottartó eseményeket. Újra meghatározó szereppel működtek az egyházak is. A városban az általános figyelem nem lankadt az itt élő és fontos szereppel bíró családok iránt. Ők voltak azok, akiknek férfi tagjaira odafigyelt a város vezetése-, ha nem soraikból került ki. Fiaik és lányaik 55