Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

mértéktartó öltözködése, viselkedése mintául szolgált másoknak. A Gyürky, a Básthy, a Gellén, a Vatay, a Zmeskál család kocsijain templomba érkező utasok a köz érdeklődését váltották ki. Ők őrizték a régit, a hagyományt, de sokban és alapjaiban simultak már az újhoz a városi szokásokhoz. Hasonló tekintélyt vívtak ki azok a mesteremberek akik két kézi munkájuk termékének minőségére alapozták a maguk életét. A Dobay, a Miskolcy, a Nyerges, a Dézsi, a Rakottyai, a Peredi név mögött régi mestereket találtuk akik anyagi biztonságot teremtettek családjuknak, és ezentúl hazafiak, buzgó reformátusokként templomba járók voltak. /44 E körben is méltán övezte tisztelet a Margócsy családot. Az első Margócsy még a XVIII. század végén a zólyomi Mogyoródról érkezett Losoncra. Az iparos család megalapozója György után Sámuel, már itt vált keresett szabóiparossá. Öt gyermeket nevelt fel. Közülük a leghíresebbé József vált. Az 1837. február 12-én Losonc-Tugáron született ifjú komoly tehetséget árult el. Az 1849-es orosz dúlás a várost és a család minden vagyonát is elhamvasztotta. így a tanulásban saját erejére és tehetségére támaszkodhatott. Úgy került az osgyáni gimnáziumba, hogy ott "szorgalma és szolgálatkészsége filléreiből tartotta fent magát 9. osztályig". /45 Ezt követően 1855-ben a losonci algimnáziumban görög nyelvet, természetrajzot és éneket tanított. Továbbra is megmaradt családja iránti támogató magatartása. Kálmán öccsét /1878-1916/ megszerzett jövedelméből taníttatta, aki felcseperedve szintén evangélikus papként tevékenykedett. József Pozsonyban folytatta tovább tanulmányait. 1859-ben befejezte a hittanszakot. Székács József avatta fel, amely után kinevezett losonci tanár és egyben segédlelkész lett. Életében ezután a hivatás gyakorlás mellett - az önálló egzisztencia megteremtését tartotta elsődlegesnek. 1864-ben Kecskeméten, két év múltán Albertirsán lett lelkész, ahol virágzó gyülekezetet alakított ki. 1869-ben megnősült, felesége Galli Ida volt, és gyorsan megszülettek gyermekeik is. István /1869/, Lenke /1871/, Miklós /1872/, Rózsi /1874/, Gyöngyi /1878/ mindegyike az irsai évek alatt láttak napvilágot. Margócsy Józsefet 1878-ban a pesti egyházmegye megválasztotta főesperesnek. 1880-ban pedig visszaköltözött családjával Losoncra, ahol haláláig /1917. augusztus 19./ hűségesen szolgált. A papi szolgálat mellett sokoldalú kulturális, közéleti tevékenységet folytatott, és méltán vívott ki magának és családjának nagy elismerést. /46 56