Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sztranyavszky Sándor (1882–1942)

érzésével gyarmatinak, e városhoz, e kerülethez tartozónak érzem magamat, és ezt az értést belőlem kiölni sem lehetne." /13 A programból a kor aktuális feladataival, osztályának nívóján foglalkozó, azokat érzékelő, praktikusan gondolkodó politikus képe tűnt elénk. Tapasztalatlanságának is tulajdonítható, hogy a felvállalt feladatok között bőséggel található - elsősorban a helyi irányultságú, célkitűzések között - olyan, aminek megvalósulása kétséges volt. Sztranyavszkyn kívül máshol, sem politikai programban, sem egyebütt nem is szerepelt például a zólyomi vasút ügye. Általában elmondható, hogy a helyi érdek megjelenítése egyenetlen, kimunkálatlan volt programjában. Az országos irányok és a helyi feladatok felvetések közötti összhangra törekvés sem található meg tervei között. Mindezek miatt is fontos eseményre került sor 1912. szeptember elején: Sztranyavszky Sándor munkapárti naggyűlésen adott számot közel féléves képviselőségének tanulságairól. Az eseményre sokan eljöttek a politikai vezetők közül is: ott volt Török Zoltán a munkapárt megyei elnöke, dr. Scitovszky Béla szécsényi képviselő, gróf Keglevich István, gróf Zichy István, báti Berkó István a munkapárt ipolysági elnöke, Nagy Mihály alispán, a szomszéd járások főszolgabírói. Sztranyavszky beszédében elemezte a parlamenti néhány hónapos tapasztalatát. Elsőként is az ellenzék "lelkiismeretlen munkálkodását" mutatta be részletesen a véderő törvény obstruálása, a választójogi törvény vitája kapcsán. Jellemzése szerint: ez a politikai erő, amelyet "éretlen politikai fenegyerekek" tartottak hatásuk alatt: "Kéjelegve tobzódott a névszerinti szavazások örömében, mámorba úszva rendezte a napirend előtti felszólalásokat, ujjongva saját nagy leleményességükön, kérte minden komoly ok nélkül, és beszélte agyon üres frázisokkal a zárt üléseket az a párt, mely hallani sem akart a véderő javaslatokról, de közben kacéran felkínálta magát, és patentírozott találmányát, a provizóriumot bécsi titkos barátainak." A kormány és a többségi párt "nézte megdöbbenve, de szinte emberfeletti türelemmel ezt a játékot." Az ellenzéki magatartásnak esett "áldozatul" Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, akinek lemondását követően Lukács László vette át, e rangos tisztséggel járó feladatokat. A helyzet megoldását azonban nem ő, hanem Tisza István házelnöki kinevezése jelentette, aki a "tespedés béklyói alól szabadította fel a magyar parlamentarizmust", aki "izzó hazaszeretettel", "törhetetlen lángoló akaraterővel" volt megáldva, aki az ismét "zárt üléséért üvöltöző" ellenzék meghallgatása után többséggel elfogadtatta a véderő törvényt - mondta rajongóan 157