Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)
Sréter János (1806–1842)
Azt gondolom e mondatban több van mint első látásra remélni lehetett. A "Hitelünk fenntartása" már nem egyszerűen pénzügyi kérdést vetít a közgyűlésre eljött nemesek elé, hanem attól jóval több: politikai tartalmú gondolatot olvashatunk e sorokban. Ebben megerősít az ezt követő néhány szó: a jövőnkről van szó. Az emberben felébred a gyanú: ez a látszólag száraz pénzügyi téma - ami egyébként akkor égető politikai viszonyokat takart - nem azért került ilyen alaposan, sokrétűen a közgyűlés elé, hogy a kevéssé tájékozott nógrádi nemesek csoportját közelebb csalogassa a reformgondolathoz? Az eddigiekből látható, hogy - ha megpróbálunk az előadó reformpolitikus fejével gondolkodni - megfogalmazásra került az a problémakör, amelyet ha csak praktikusan, a napi észjárás logikája szerint gondolunk végig - és ez a felfogás a közgyűlésen jelenlévő nemes küldöttek jó részére jellemző lehetett - a megye pénzügyi helyzetéről tartott beszámolónak is minősíthetünk. Ebben az esetben is meg lehetett elégedve mindenki, hiszen az alapos tájékoztató jó lehetőséget biztosított a megjelenteknek, hogy nyugodtan hazatérhessenek, és a "bizony így van" rendje szerint folyjék tovább az élet. De ezen a három napig tartó összejövetelen nemcsak ez történt. Az elnöklő alispán miután aprólékosan szemléletes példák során bemutatta a hivatalnokok bűnnek is minősíthető laza munkamorálját, kritikusan szólt az előzőektől semmivel sem különb földesúri magatartásról, ezzel még nem elégedett meg. Bebizonyította, hogy gazdasági szakértelme miatt a helytartótanácsi - a sokat szidott helytartótanácsi - gyakorlat is jobb, mert szakszerűsége révén humánusabb az adófizető szegény nép irányában. Mindebből, amit nagyon fontosnak tartok, és a fentebb felvetett "becsalogatás" gondolatát erősíti az, hogy az előadó szinte kínosan ügyelt arra, hogy mondanivalója szakmailag támadhatatlan legyen és ezen az alapon e bajok gyökeréig elmehessen és igazolhassa: a jelenlevő társadalmi bajok oka politikai rendszer működésében van. Ha ez a következtetés levonható, tehát a jelzett megyei közgyűlésen is jelen levő magatartásból származtatható, ennek tükröződnie kellett a megoldásra tett javaslatban is. Mit olvashatunk a jelentés lapjain? A tennivalók sorát a jelenlegi közállapotok összefoglalásával kezdte az ügy előadója: "Az adóbeli hátramaradások felhalmozásának erkölcsi legrosszabb oldala nem csupán magában az ez által okozott vagyonbeli szűkültségben áll, de méginkább az erkölcsiség elaljasodásában, rendetlenségében, a más polgári kötelességek iránt következett hanyagságban. Többnyire azt lehet tapasztalni, hogy ahol az adóbeli hátramaradások nagy halomra gyűltek, a 93
