Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

szemben a megyei közigazgatás is tehetetlen volt. Másik ok talán még súlyosabb: "ha a vizsgáló a számadó hibás kiadásainak, vagy hanyagságainak csak némileg, ha éppen nem is vétektársa, de szenvedője, vagy jóváhagyója volt. lehet-e a vizsgálat részrehajlatlanságát tőle reményleni? ... az vizsgálja meg a számadásokat, kinek alatt valója számadói." A feudális érdekösszefonódás kétségkívül remek példájával találkoztunk ebben az esetben. Érdekesek a további példák is: "...behajtatván a megyei adó fejében kivetett pénzek, azokból előlegesen a haszonbérleti tartozás, azután az egyházi szükségre... kívánt költségek vonatnak le, s csak az ami felmarad, küldetik a megye pénztárába." /4 A tisztviselői mentalitásra már láttunk példát. Ezeket tovább is sorolta. Az alapoknál az volt a baj, hogy nem tudtak a szolgabírák fegyelmet tartani. A továbbiakra nézve az, hogy maguk a szolgabírák sem jártak el gyakran szabályosan: az úriszéki tárgyalásra kiküldött szolgabíró és esküdt sokszor nem számolt el költségeivel, a hivatalból járó fuvarokat nagyon sokszor magáncélra használták fel. /5 Az elszámolásokban megmutatkozott hanyagság miatt sok az adósság, amelynek felszámolására a tisztviselők felszólíttattak a következőképp: "1839. észt. 135. sz. a. a novemberi gyűlésekig záridő határoztatott a hátralevő és tárgybeli tudósítások beadására, oly kikötéssel, hogy a tudósítással hátramaradó tisztviselők önfizetéseikből tartozzanak a be nem adott nyugtatók árát kipótolni". /6 De nem voltak jobbak a körülmények a vármegye nyilvántartásaiban sem. A legegyszerűbb adat kikeresése is csak nagy utánjárások révén volt lehetséges. Rosszak voltak a nyilvántartások, az egyes pénztárak kezelői egymásnak adott kölcsönökkel tovább kuszálták a viszonyokat. Ami egyrészt szabálytalan volt, másrészt nem írtak róla bizonylatot. E kaotikus pénz és adóügyi állapotokat még tetézte az is, hogy rendkívül gyakori volt a megyei tisztviselők - a főadószedő, a főpénztáros - cseréje. A beérkezett adóknak utánajárni szinte lehetetlen. A megye ilyen helyzetben egyet tehetett: pert indított az illető volt tisztviselő ellen, amiképp meg is tette Etre Antal, Párniczky Mihály, Majerszky János esetében. A perek hatékonyságát az rontotta, hogy rendkívüli módon elhúzódtak. Voltak olyan peres ügyek, amelyek még a múlt század végétől meglevő elszámolási hiányosság végére sem tettek pontot. A húszas évek végén elindított ilyen jellegű perek közül 1842-ig még egy sem ért véget. Közben az is előfordult, hoy a tisztviselő meghalt, és hozzátartozóin kellett a számonkérést továbbfolytatni. II A példák úgy vélem kellőképpen mutatják a gyakorlatot. A jelentés úgy folytatódott, hogy az alispán bemutatta a sokat szidott központi irányítás 91