Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

hatékonyabb, - mármint a magyar vármegyei közigazgatásnál hatékonyabb működését, érvényesülését. A szabályosabb pénzfelhasználásokkal kapcsolatban azt írta a szerző: "midőn a felsőbb kormányszékek gazdálkodást, kimélkedést parancsolnak a köznép pénzével, midőn a szabályok ellen tett kiadásoknak a visszatérítését kívánják, s mi szabad rendelkezhetési jogainkra hivatkoznunk, felsőbb bírálatot gazdálkodásunk felett elfogadni nem akarunk". Később ez olvasható a jelentésben: "Legyen szabad kérdeznem, ki lehet, kinek kell győztesnek lenni utoljára a felsőbb kormányszékek, s törvényhatóságok közötti súrlódásoknál, midőn az a köznép érdekeit védi, a közpénztárakat oltalmazza szabálytalan költségeskedések ellen, és a megyék csak száraz jogokat vitatnak". /8 A jelentés újszerűségét figyelhetjük meg, hogy soraiban többször is megjelent az adózó nép. Most sem változott meg az előadó higgadt hangvétele. De ez már nem egyszerű óvintés, hanem kemény figyelmeztetés. Sréter alispán is saját pórnépével szükséges együttérzésre utalt. Mintahogy így tett a könyve más részeinél is, amikor a szegény adózó nép helyzetéről szólt. A földesúri önkényben élő népről és a rendek felelősségéről így írt: "Gondolják-e a tekintetes Rendek, hogy azon szegény adófizetők, kik tehetetlenségük, s nyomorúságuk miatt leginkább érzik a helytelen sáfárkodás súlyát, bírnak elég belátással, s elég érvvel, elég függetlenséggel, hogy magok vizsgálódni tudjanak, vagy vádlóként fellépni, s a hatalmasok egész bosszújával dacolni merjenek? A tövények mostani viszonyaikban gyámság alá helyeztették őket, a gyámság kötelessége a földesurakon fekszik közvetlen, de mint minden egyebeknél itt is a felsőbb hatóságok ellenőrzése alatt". /9 Hogy még mindig nem késett el a rendek tevékenysége azt a következőkben fejezte ki: "Szerencsések vagyunk még, hogy azok által, akik közvetlen érzik beligazgatásunk hiányainak súlyát nem figyelmeztettünk, nem sürgettettünk.'710 Osztálya iránti felelősség íratta le tanácsát. A "még nem késő" gondolatában fogalmazódott meg ez a tanács: "Vegyük a dolgot szívünkre tekintetes Rendek! Azon meleg érzéssel, melyeket a gyámságunkra bízott köznép állapota méltán megkíván, az övé, ki köréből senkit ide nem küldhet, hogy pénzeinek kiadása iránt jobb számvetést mutasson. Hitelünk fenntartása, s a jövendő forog kérdésben tekintetes Rendek. ...Lehet-e nyugodt lélekkel az adózó nép pénzeinek kezelését magunknál tartanunk, ha a legegyszerűbb arithmetikai számok sokszorozási hibái ellen sem vagyunk képesek az adózó népet biztosítanunk." /11 92