Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

mikro világára rányomta bélyegét, meghatározta a kor arculatát. Az iparosodás új technikai csodák bevezetését eredményezte. Az anyagi kultúra fejlődése új minőségi követelményeket támasztott a tőkét befektető, a termelésben munkálkodó ember iránt. Az új körülmények között létrehozott termék új piacformákat, új értékesítési mechanizmusokat alakított ki. Mindezek velejárójaként a történelemben eddig nem tapasztalt méretű társadalmi mobilitás, belső vándorlás indult meg a Kárpát-medencében. A tőke vonzása egy-egy időszakban és területen - így Nógrádban is - a Kárpátokon túli, az akkor még erős osztrák-magyar monarchia tartományaira is kiterjedt. A teremtő hatás érvényesülése mentén új vonású, új arculatú lakóhelyek ipari városok - honosodtak meg, épültek be a korábban kialakult és mozdulatlannak vélt - a feudális rendre létesült - település szerkezetbe. Újdonságot jelentett, hogy ezeknek a városoknak a lakossága, a munkaképeskorú népessége iránti vonzása növekedett, befogadóképessége nőtt. Korábbiakhoz képest szokatlannak tűnt az is, hogy "nemcsak azok telepedtek le a városokban, akik állandó keresethez jutottak, hanem azok is, akik a városok peremén napszámoskodásból tengették életüket, vagy házi cselédnek állottak be." /6 A megnövekedett számú városi népesség mindennapi igényei a tájékozódás és tájékoztatás, - röviden a sajtó - a kultúra, a művészetek iránt fokozatosan alakult ki. Érdekeik képviseletére egyleteket, egyesületeket hoztak létre. Mind a várost fejlesztő szándék, mind a városi körülmények közötti "fogyasztói" akarat egyetértett a "civilizált" környezet - közművesítés, fürdők, uszodák - megteremtésében. Ezek a törekvések a létrehozás idejére, az anyagi feltételek biztosítására, az idekapcsolódó vitákra és egyeztetésekre, a korábbi településigazgatásnál bonyolultabb, de racionális rendszert hoztak működésbe. A fentebb leírt folyamat megállíthatatlannak tűnt, az ország belső és erdélyi részeire kitekintve is, noha az érvényesülése elé tornyosuló akadályok: a tőke periodikusan ismétlődő válságai, a nemzeti konfliktusok eluralkodása, a Balkánt, ennek következményeképp az Európát is lángba borító háború hatásainak leküzdése megoldhatatlannak látszott. Az láthatóvá vált, hogy a XIX. század közepétől a világmeghatározó tőkének, mozgásához új utakat kell megtalálnia. A korábbiak ebben az értelemben nem, vagy csak korlátozottan folytathatók. A XIX. század második felétől kezdődő időszak az útkeresés, a gazdasági, a társadalmi kísérletek jegyében teltek és telnek mindmáig. A XIX. század második felétől kezdődő időszakban Nógrád hagyományos - feudális - településszerkezete figyelemre méltó differenciálódáson ment át. 8