Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

Tihanyi család közbeiktatásával is megerősödő rokoni kapcsolatok bonthatók ki. Nemcsak a családi, az emberi viszonylatokat kell azonban figyelnünk, hanem más közös cselekvési és nézetazonosságra utaló lehetőséget is kell látnunk a valláshoz fűződésben is. Ócsai Balogh 1788-ban az evangélikus hitfelekezet főgondnoka lett. A felvázolt tények igazolni kívánták azt a felfogásunkat, hogy a Sréter családban a XVIII. század végére a XIX. század elejére kialakultak, jelen voltak azok az eszmei hatások, és ezeknek az eszméknek a családon belüli képviselői, amely eszmék és politikusok az időszak korszerű, magasrendű cselekvését mozgatták és irányították. Jól tudjuk, hogy ez a jelenlét nem azt eredményezte, miszerint az újabb generáció készen, és a módosítás szükségessége nélkül alkalmazhatta azokat. A megkötött kompromisszumok, a tragikus bukások is magukban hordozták a leszűrhető tanulságokat. Az eddigiekben azokat a pozitívnak modellezhető tradíciókat foglaltuk össze, amelyek a XIX. század elejére kialakultak, és jóirányú társadalmi cselekvés lehetőségét teremtették meg egy családon belül. Mindezek olvastán természetesnek kell tartanunk azt a kérdésfeltevést, amely a negatív hatások hiányát kéri számon. Annális inkább jogosnak kell tartanunk e szempont feltevését is, mert történelmi tény az is, hogy a hasznos törekvések mellett éltek és hatottak más irányú cselekvésre ösztönző elképzelések is. Az igen népes Sréter családban ez utóbbi igazolására is találtunk megfelelő példát. Ezt azért tartottuk a magunk részéről szerencsésnek, mert így arról is szólhatunk, hogy egy családon belül sem csupán a jó irány mentén kialakult kohézió hatott, hanem azt gyengítő, annak hatását csökkentő erővonalak is érzékelhetők. A Sréter család "fekete báránya" híres-neves elődjéhez, és nem kevésbé nevezetes utódjához hasonlóan a János névre hallgatott. A család elszegényedésnek indult ágához tartozott. Amint korábban említettem ő volt az, aki részt vett az 1809-i nemesi felkelésben, és ott kapitányként szolgált. Sem a gazdálkodás, sem a katonáskodás - amint a rangjelzése is mutatta - nem volt ínyére. A kortársi leírás "... kedélyes és tréfás embernek" mondta. /26 Szerette a vidám "... dorbézolásokat", amelyeket elsősorban balassagyarmati lakásán, vagy Mohorán tartottak. /27 Anyagi helyzetén házasság révén igyekezett változtatni, és feleségül vette Ambróczy János, a kürtösi birtokos leányát. Emellett a vármegyén kisebb birtoklási perek bírájaként tevékenykedett. /28 A tipikus táblabírói életmód és életvitel volt legjellegzetesebb tulajdonsága. Néhány mondat erejéig törődjünk még vele, mert utóéletében is nagy "tréfát" 81