Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

követett el. Ugyanis a kort kutató történészek a névazonosság folytán összetévesztették a későbbi alispánnal, vagy legalábbis nem különböztették meg őket, így a híresebb kárára tévedtek. Ezen túlmenően az általa szervezett társaságot - amely a Kolompéria nevet viselte - politikai csoportosulásnak kívánták feltüntetni, ami az előbbi tévedésből már logikusan következett. /29 Az 1823-ban kiküldött király biztos is ezt akarta benne látni vizsgálata kezdetén. Az udvarnak szóló jelentésében azonban már "... közönséges korhely kompániának" nevezte e néhány embert. A család politikai, gazdasági helyzete, törekvései a leírtakban foglalhatók össze. Úgy vélem ezek a motívumok indokolták azokat a családon belül kialakult törekvéseket, amelyek felismerték a saját érdek, valamint a köznemesi érdek azonosságát, és ennek értelmében kívántak cselekedni. /30 Sréter János Sréter János sokakkal osztozik abban, hogy a köz- és kutatói érdeklődés meglehetősen mostohán bánt vele. Pedig személyisége és munkássága nagy elismerést, tiszteletet parancsolt és kapott már életében is. Amint az utalások igazolják a korát feldolgozó történeti, helytörténeti irodalomban szívesen idézett alak. Általam reálisnak tartott az előlegezett jellemzés, így nyugodt szívvel írom le: tevékenysége robosztus szellemet, szívós fizikai erőt és elhatározott szándékot egymásba ötvöző karaktert feltételez. Az eddigiekben miért borult rá mégis a lappangva-feledés homálya? Biztos választ erre nem tudok adni. Talán karakterisztikus vonásaitól, erejétől való félelem, talán a kutató-, vállalkozói kedv hiánya, vagy mindkettő együttes jelenléte okozhatta, hogy életére, tevékenységére eleddig nem terjedt ki a szisztematikus kutatás. A kor, amelyet neve után feltüntetünk a magyar történelem eseményekben, összefüggésekben, történeti-politikai élményekben igen gazdag és izgalmas periódusa. A magyar reformmozgalom kibontakozásának és fejlődésének első évtizede. Az a korszak, mikor néhány megye - köztük Nógrád - legjobb hazafiai az ország általános politikai, gazdasági helyzetét látva, az európai fejlődésre függesztett tekintettel a politikai küzdelmek élvonalában a polgári haladásért, a független Magyarországért harcoltak. /1