Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

megfelelően a családi kapcsolatok alakításában a személyes érzés mellett nem kis súllyal voltjelen a vagyon. gyarapításának, egybetartásának szempontja is. Második házassága is jó példa erre. De húga életének szemmel kísérése - akit 1768-ban Ambrózy György vett feleségül - lánya életének "megszervezése" is a vagyonosodás, mint központi feladat nem elhanyagolható jelenlétét igazolta. Személyes sorsának változása, rendezése egybefonódott közhivatalnoki pályájának tovább ívelésével. 1786-ban II. József a magyar királyi ítélőszék közbírájává, 1788-ban - negyven évesen - a hétszemélyes tábla közbírójává nevezte ki. A bíráskodás reformját az 1722-1723-as országgyűlés fogadta el. Eszerint az ítélőmesterek helyébe az újonnan felállított négy kerületi tábla lépett, amelynek szervezetét az elnök, négy-négy köznemes, valamint Kőszeg, Nagyszombat, Eperjes, Nagyvárad illetőleg Debrecen város képviselője alkotta. A folyamatosan működő kerületi tábla fellebbezési fóruma a pesti királyi tábla volt. Ezt a személynök mint elnök vezette. Tagjai voltak: egy főpap, egy főúr, az alnádor, az alországbíró, négy ítélőmester, négy nemes, két érseki ülnök és jegyző. A minimális létszáma kilenc fő volt. A bíráskodás legfelsőbb fóruma a hétszemélyes tábla volt. Legalább tizenegy, legföljebb tizenöt tagú volt, akiket szeptemvimek neveztek. Elnöke a nádor volt. Tagjai pedig: az országbíró, a tárnokmester, négy főpap, négy főúr, négy nemes. Székhelye Pesten volt, és időszakosan működött. E körbe került Balogh Péter, amely egyrészt személyes-szakmai sikerét jelentette, de szólt a tehetsége mellett az evangélkus közösségnek is, és egyértelműen pozitív töltést hordozott. Noha e hivatali rangból származó politikai viselkedési normáknak nem volt könnyű megfelelnie. Egy 1789-ben Nógrádban elmondott beszéde miatt feljelentették a királynál, és II. József viszszahívta e fórumról. Az ügyet kivizsgáló királyi biztos, Almássy Pál jelentése után sikerült csak ott megmaradnia szeptemvirként. Az evangélikus egyházban is felfigyeltek tehetségére: 1786-ban helyettes, 1788-ban rendes egyetemes világi főfelügyelővé választották. Ezt a feladatot haláláig ellátta. Az 1788-as év mérlege ellentmondásos volt életében: családi tragédiát felesége elvesztését - új kapcsolat kialakulását, hivatali és egyházi síkon nagyfokú elismertséget hozott Balogh Péter számára. Ez az év mintegy előkészítette a meredeken egyre felfelé ívelő pálya újabb, magasabbra röpítő 34