Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

megy többet vissza a frontra. 1918 őszétől a kibontakozó polgári demokratikus forradalom intenzív résztvevője volt Losoncon. De megtartotta a magyarországi szociáldemokratákhoz fűződő kapcsolatát is. Rendszeresen utazott Budapestre. 1918 december elején belépett Budapesten a kommunista pártba. Belépésében a korábbi szociáldemokrata értelmiségi kapcsolatain túlmezően döntő szerepe volt annak is, hogy megismerkedett Kun Bélával. Mindenekelőtt az erős szociális gondolkodás és cselekvés jellemezte. Felismerte, hogy a szegénység, a műveletlenség, és az alkoholizmus egy tőről fakad. Ennek a tőnek a kiirtásán munkálkodott. Baloldali értelmiségiként széleskörű kapcsolatokat épített ki Losoncon és környékén. Ezt a hivatalos körök nem nézték jó szemmel. Ennek következtében frontról való hazaérkezése, tehát 1918 decembere után rövidebb, hosszabb időt töltött különböző színhelyeken: Illaván, Pozsonyban a börtönben. Ezután szellemi tevékenysége igen széles körben bontakozott ki. Újságíróként, fordítóként tevékenykedett. Lefordította Forel Ákosnak az antialkoholizmusra vonatkozó művét, és különböző budapesti ill. kassai folyóiratokban közzétette. 1918-ban jelent meg első műve: Az embertenyésztés címmel, amely antimilitarista színnel, a háború borzalmairól szólt. 1919 nyarán - rövid ideig - Salgótarjánban is folytatta orvosi praxisát. 1925-1929 között a csehszlovák köztársaság polgáraként, losonci lakosként, kommunista szenátorként részt vett a prágai parlament munkájában. A prágai politikai fórumon a dél-szlovákiai szegénység szószólója, aktívan politizáló harcosa volt. Szociális érzékenységét és antialkoholista felfogását továbbra megtartotta. Ezek meghatározói nagyszámú beszédeinek, amelyeket a parlamentben ill. választási körúton Dél-Szlovákiában nemcsak a magyarlakta, de elsősorban magyarlakta településeken képviselt és fogalmazott meg. A korszakban jelentős változást okozott eszmei felfogásában a kommunista tanok iránti vonzalma. Legálisan is hozzájutott azokhoz a tanításokhoz, művekhez, amelyek a Szovjet-Oroszországban megjelentek. Ezek a könyvek vonzalmat, életre szóló élményt jelentettek számára. A bolsevista-leninizmus nagy népszerűsítőjévé vált közvetlen és tágabb körzetében is. Nyelvismerete ebben az időszakban tökéletesedett, a magyar, a szlovák mellett németül és oroszul is megtanult. 1929-ben lejárt szenátori mandátuma. A Csehszlovák Köztársaság bírósága korábbi politikai tevékenysége miatt 6 évi börtönre ítélte. Mielőtt a börtönbüntetését megkezdte volna a CSKP KB javaslatára a 27