Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

Szovjetunióba emigrált. 1930-1938 életének utolsó időszakában a Szovjetunióban élt. Elszakadt családjától, csak később utazott ki hozzá, és élt vele legidősebb leánya. 1931-ben belépett az SZKP tagjai sorába is úgy, hogy egyúttal tagja maradt a csehszlovák kommunista pártnak és intenzíven látogatta az emigrációs magyar klubot. Kun Béla köréhez tartozott, ő volt az egyik ajánlója, amikor a bolsevik pártba felvételét kérte. Orvosként tevékenykedett, de mint agitátort is alkalmazták. 1938. március 26-án, Kun Béla elfogását követően néhány hónappal, trockista kapcsolataira való hivatkozással őt is letartóztatták. Ismeretlen helyre szállították. Családja hosszabb idő múltán Vlagyivosztokból kapott tőle három orosz nyelvű levelet. A nagy hideget nem bírta. A már említett időpontban és helyen, Vlagyivosztok mellett meghalt. /43 Az elszegényedett falusi nincstelenek, a városok munkáslakótelepeire kényszerített proletárok sok tekintetben egyetértettek a szociáldemokrata tanokkal. Noha a konkrét, a helyi megvalósulás mikéntjével nem voltak tisztába, mégis mindenhol - a tudásuk és etikájuk nívója által meghatározottan nekivágtak a nagy célok megvalósításának. A munkához szükséges feltételek azonban nem voltak érettek, vagy teljesen hiányoztak: így az elbukás - a sok egyéni és közösségi heroizmus ellenére - sem váratott sokáig magára. Tény azonban, hogy az üldözés, a terror után a polgári államformáció szerves tartozékává vált a szociáldemokrata elveken működő pártszervezkedés. A nógrádiak figyelemre méltó, és a két világháború közötti időszakában elért, legjelentősebb politikai sikerének kell minősítenünk, hogy az első nemzetgyűlési választásokon a salgótarjáni szociáldemokrata Králik Ferenc /1869-?/ bekerült a parlamentbe. /Képviselőtársa az 1918 őszi Nemzeti Tanács elnöke dr. Mikovinyi Jenő volt./ Ellenfelét, a salgótarjáni főszolgabíró Szecsey Ernőt utasította maga mögé. Ettől több cselekedetet nem is tudunk személyéről feljegyezni. /44 A szociáldemokrata pártszervek - elsősorban a párthoz közel álló szakszervezetek - azonban tovább működtek a megye több településén: városokban, falvakban is. Tagjai sorában kevés volt az értelmiségi, vagy olyan munkás, akik közül az élenjáró képes lett volna programadó dokumentum megfogalmazásával mozgásba lendíteni az eszmevilággal szimpatizáló erőket. Az első világháború utáni korszak szellem és eszmetörténetének nagy hányadát képezték a különböző, a Magyarország sorsának javítására irányuló szándékok és törekvések. A 30-as évek kezdetén Bell Miklós /1872-1938/ jelentkező reformprogramja figyelmet keltő. Magyarország felívelő helyzetét zs