Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

lodött ifjú politikus nemcsak a megyebeli, de az ország felemelkedéséért, a magyar nyelv ügyéért küzdők körében is fokozódó tekintélyre tett szert. Körülötte a vármegyei ifjak rangos csoportját láthattuk: ifjabb Darvas Ferencet, a nógrádi Dessewffy család férfi tagjait, a szabadkőművességéről ismert Ambrózy Lajost és másokat. Többször élvezte vendégszeretetét Kazinczy Ferenc is a bágyoni kúriában. Balogh Péter politikai pályájának csúcsára az 1790/1791 -i országgyűlésen érkezett: az országgyűlés központi vitatémája lett az általa megfogalmazott, az ország sorsának javítását megcélzó alkotmányos programterv. Az időszak lényeges összefüggéseit a mai olvasó számára is legplasztikusabban Szekfű Gyula nagy történelmi tanulmányában rajzolta fel. Minősítése szerint: "A barokk forma azonban mindinkább összeszárad és lehull, a kifejezésmódot és tartalmat egyaránt a felvilágosodásnak most kialakuló magyaros iránya kezdi megszabni". Az új vármegyei politika három elemből építkezett: egyrészt a felvilágosodás eszmerendszere éltette, másrészt már tartalmazott francia forradalmi ideákat, és ebben megjelent a rendi és nemzeti érdek, és e három összetevőből jött létre a nemzeti politika új formája. "Az evangélikus vallású Ócsai Balogh Péter volt az, aki az elveket először írta össze azon célból, hogy szabadkőműves testvérei a páholyok által elterjesszék, és a vármegyéknek országgyűlési utasításaiba felvétessék, ami annyira sikerült is, hogy a Baloghtól kifejtett követelések képezik utóbb az 1790-91. országgyűlés tárgyalásainak igazi gerincét." A program alapokat érintő politikai-módszertani változása, a társadalmi szerződés formájának alkalmazása a magyar közjogi életben. E formula a király és az új uralkodó csoport, a köznemesség kapcsolatát volt hivatott megjeleníteni. Ez önmagában is ellenséges érzületet gerjesztett, hiszen arról volt szó, hogy a korábbi - e felfogás szerint elavult magatartású - uralkodó erőt, az arisztokráciát, a főpapságot kívánta a politikai porondon felváltani. Az új gondolkodás - noha nem teljesen zavartalanul fogadtatott el - eszmeiszellemi hatása messze meghaladta korát. Szekfű Gyula szavai valóságosan mutatták meg a következményeket: "messze 1848-ig, sőt azontúl is hatékony jelenséggel találkozunk itt... újabb hatvan évet köszön a politika és társadalom rendi berendezettsége annak a kompromisszumnak, mellyel Balogh és az akkori nemesség a rendi alkotmányt új konstitúcionalizmussal összeegyeztették". /36 A kiküldött országgyűlési bizottságok befejezett munkája ellenére az alapelemekből nem fogalmazódott meg a törvény. A nagy nemzeti felbuzdulás 20