Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

Az új vajúdása közel száz évig /1767-1867 közötti ideig/ tartott. A meghatározó új elem, az új nyersanyag, a szén felbukkanásához kötődtek ezek az évek. 1867-1880 között gyökeret eresztett az első tőkés típusú vállalkozás. Noha kísérleti stádiumnak kell még ezt felfognunk, de már ennek kezdetén megjelent a modern embert azóta is gyakran rémítő gazdasági válság a 70-es években /1873-1878/. Ez a második szakasz a település történetében. Rövid szóhasználattal a feudális keretek széttörése ment végbe ekkor. 1880-1910 között virágzott a tőkéstípusúnak nevezett termelési mód, amely új és új bányatelepek nyitásában, a gőz, az elektromosság terjedésében, a szénbányászatra települt gazdag ipari tevékenység teljessé válásában és korszerűsödésében jellemezhető. Az üveggyárak, a gépgyártás új munkahelyeinek növekvő igényei a szakmai ismeret gyarapítását is szükségessé tette. Ez a fejlődéstörténet harmadik szakasza. 1910 után a gazdaság felfelé ívelő mozgása a medencében befejeződött. A szerves fejlődés iránya lelassult, ereje lanyhult. Kísérőjelenségei /a nemzeti tragédiát okozó háborúk, a politikai szerződések, Trianon/ gerjesztettek ugyan ideig-óráig a szükség miatt - új tőkemozgásokat, de az irányt érthető módon megváltoztatni képtelenek voltak. A politikai színtéren jelentkező események hosszú ideig elfeledték, vagy sokaknak jó volt, hogy eltakarták e folyamat igazi arcának, hatásának felismerését. Az elhúzódás miatt pangó és meglendülő korszakok váltogatták egymást, a lényeg megváltoztatása nélkül. A folyamat és korszak /1918-tól/ az első világháború végétől kezdődően tart napjainkban is. A társadalom összetétele, szerkezete és mozgása a fentebb előadott gazdasági igények szerint módosult, változott. A feudális faluban - lényegében az első és második, harmadik etapban - a hagyományos munkamegosztás formái ugyan megmaradtak, de fokozatosan elveszítették meghatározó szerepüket, a népesség eredeti összetételében is lényeges, gazdagodó mozgásuk ment végbe. Két tényezőt hangsúlyosan kell említenem: egyrészt az idegen - akár nyelv, akár lakóhely szerinti - népesség megjelenését, és hozzákapcsolódóan a helyi lakosság integráló képességét. Másrészt pedig a nagy nyersanyagigény következményeképp a korábbi stabilitás, kiegyensúlyozottság megszűnését, és az ugyancsak kapcsolódó új stabilitás - rend, nyugalom, kiegyensúlyozottság - kialakulását. A huszadik században a két tényezőt újabb, politikai indítékú tényezők színezték. Az 1920-as új határok miatt megjelentek a magyar anya179