Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

nyelvű menekültek, és velük eddig ismeretlen probléma. Ennek kezelésére a falu státusú településnek csak korlátozott lehetősége volt. A lakásviszonyok változása /a kolónia mint lakóhelytípus megjelenése és szerepváltozása/ a családiház és a közötte húzódó ellentét, a megélhetési viszonyok instabilitása az 1880-as évektől és a két világháború között a megoldandó feladatok számát gyarapította. A politikai színtér lassan népesült be, és kezdetei századunkhoz köthetők. Noha léteztek és lassan működni kezdtek a hagyományos ún. történelmi pártok, a velük szembeni politikai ellensúly csekély volt, még ha az eltúlzottan ábrázolt baloldali mozgalmak optimális jelenlétével számolunk is. /Ez a jelenség különösen a két világháború közötti időszakát jellemezte./ A politikai küzdelmek árnyaltabb minősítése szükséges e korszak feldolgozásáról. A korszak tragikus kísérlettel - a Tanácsköztársaság erejével - igyekezett helyrebillenteni a megbomlott egyensúlyt. Tudjuk: nem hozott ez sem megoldást. A kultúra, a közösségi és egyéni magatartás összhangja iránti igény és ennek kerete, is nagyot változott. A XVIII. század végi népi hagyományokra épülő palócfalu szokásrendje a XIX. század közepétől fokozatosan új értékek mentén rendeződött át. Az itt élő őshonos földművelő, jobbágy lakosság mindennapjaiban, a nyelvében is idegennel kevertté vált. Csak 1922 után bontakozott ki és erősödött meg az öntevékeny előadóművészét: a színjátszás, a zenekari tevékenység. /11 Mindezek a közösségi tulajdonságok a mindennapi élet munkáinak ellátásábanjelentek meg. A városfejlesztő Förster Kálmán számára az első találkozás Salgótarjánnal maradandó élményt jelentett, de ez egyáltalán nem szívderítő emlékként őrződött meg benne. Ami a maradandó hatást kiváltotta: a sár, a salgótarjáni sár. Nógrád megye elmúlt időszakbeli élete és a sár eléggé összekapcsolódott. "Nógrád vármegyében kell járni nagy sáron" - mondta Losontzi István. A múlt század közepén Losoncról és környékéről is úgy írt Vahot Imre: "Földje sáros, s azért némely történetíróink - Lutatia Hungarorumnak - keresztelték". A modern, huszadik századunkban már kiterjedt a szegénység, és a civiliációs ártalmak együttesében az elhanyagoltsággal egy nívón jelent meg 180