Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

életműve megerősített. Gömöry megírta az eperjesi kollégium történetét. "Síkra szállt a szlovák nyelvért a régi Magyarországon. 1904-ben a debreceni konventen követelte: tanítsák Eperjesen az evangélikus teológiai akadémián a szlovák nyelvet, hogy a szlovák gyülekezetekbe menő fiatal papok tudjanak szabatosan a nép és irodalom nyelvén. Mondják, szlovák patriótákat nevelt fel, magyarsága károsodása nélkül. Elutasította az asszimilációt, szabadságot követelt és adott." /10 A háromnyelvűségben - a szlovák, a német, a magyarmint természetes légkörben élő Förster család számára ezért is jelentett megoldást: a város légköre, és a szülőhelytől való távolsága miatt volt elfogadható Eperjes. A híres ügyvédként ismert apa, a továbbtanulásra ösztönző anya szellemisége e városban, a fiúban realizálódott. A kassai és a pesti akadémián, illetve egyetemen letett ügyvédi vizsgák, a budapesti élet, szélesedő világlátását, fejlődését segítették. A fiatalok vidámságával és komoly munkával teltek a tanulás évei. E korszakból egy motívum megemlítésre kívánkozik: Förster Kálmán és a politika viszonya. A jogi tanulmányok során a politika tantárgy volt az, amelyből Förster megbukott. Ez az eset életreszólóan megmaradó erejű élményt jelentett: a politika, különösen a pártpolitika iránti ellenszenve egész életén át elkísérte, a további találkozások is az antipátiát erősítették. 1909-ben fejezte be jogi tanulmányait, és ezt követően ügyvédként helyezkedett el. Röviddel az egyetemi évek után megpályázta a poprádi megüresedett pogármesteri széket. Ezt el is nyerte, így huszonötévesen a Felvidék és Magyarország legfiatalabb polgármestere lett. 1910 sikeres évként maradt meg életében. A polgármesterség elnyerése után, júliusban 25 éves volt, szeptemberben nőül vette Kummer Júliát. 1910-től 1918 végéig - bár hívták Lőcsére is a város élére - Poprádon maradt. Ekkor újra és másodszor szólt életébe a politika: az új szlovák köztársaságra nem volt hajlandó felesküdni. Otthagyta szeretett szülőföldjét, városát. Belügyminiszteri állományba került Magyarországon. 1919 végétől helyettesítő polgármester Újpesten, majd 1921 őszén megbízták: Salgótarján várossá válásának előkészítésével. A munka fogvatartotta: biztatásra ugyan, de jószívvel pályázta meg az új város végleges polgármesteri székét, amelyet elnyert. Az 1922. januárjában várossá lett Salgótarján első számú vezetője lett, és hosszú évtizedeken át 1944. január l-ig töltötte be hivatalát: A Salgótarjánba érkező köztisztviselő podgyászában: a Tátra, és általában a természetszeretet, az emberség, Magyarország szeretet, a városszervezésben szerzett szakmai ismeret és tudás volt a legértékesebb csomag. Kibontasz