Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

szabadabb ember", a köztisztviselő jelenlétét. /18 Nógrád megye székvárosának, Balassagyarmatnak az új világban végbement fejlődését a hagyományos magyar település történelmi útjaként jellemezhetjük. Fő jellemvonása volt e folyamatnak, a - feudalizmus keretei között keletkezett - hagyományok túl erős jelenlétéből, és az új korszak követelményeiből eredező konfliktusok. A lassú előrehaladást traumatikusan ható törések szakították meg. A viszonylagos nyugalmi állapotot ismét tragikusnak minősíthető események követték. A település életében az első törést az okozta, hogy az 1876-os törvény végrehajtása során a városi státust elveszítette. Sem a városi ranghoz szükséges intézményi feltételek megteremtését, sem az előírt apparátus fizetését nem vállalta az akkori vezetés, így a továbbiakban - 1923-ig - nagyközségként működött. /Megjegyzendő, hogy az országban emiatt több települést - köztük szabad királyi várost is - nagyközségi szintre minősítettek vissza./ A tőke sem helyben nem képződött elegendő, sem kívülről nem jelentkezett vállalkozó. Mindezek hiánya miatt maradt el az 1854-ben, Kubinyi Ágoston által kezdeményezett Ipoly-Sajó-völgyi vasút megépítése, helyette később létesült a helyi érdekű vasút. A település pályáját továbbiakban döntő módon a megyeszékhely szerepkör határozta meg. Ez az állapot adott kitekintési lehetőséget, és jelentett politikai karriert, de egyben korlátozta is az ott élő kvalifikáció mozgásterét. A sajtója környezetébe, a különböző egyesületbe szerveződött értelmisége, szakmai vezérei az önerős település-fejlődés útjára kényszerültek emiatt. A kézművességen alapuló, annak kis és középüzemmé átalakult termelő műhelyei más lehetőséget nem tettek lehetővé. A hagyományos árukereskedelem - a piac, a vásár - formái a korábbiakhoz képest nem gazdagodtak, kivált nem a kor igényei szerint. A visszafogott körülményeket meghatározta, döntően befolyásolta az 1920 utáni új államhatár kijelölése, amelynek következtében Balassagyarmat határvárossá vált, és korábbi vonzáskörzetét - az Ipoly jobb oldalát - elveszítette. Az új viszonyok tovább sokkolták a település fejlődésében addig fontos szereppel bíró vállalkozókat, kizökkentette eredeti státuszukból, és a politizálás biztosította szűk terepen kívánták érvényesíteni akaratukat. A bizonytalanság megrémítette a középosztályt, sokukat új lakóhely választására kényszerítette. /19 Személyiségei közül elsősorban a főispánok - Huszár Aladár, Sztranyavszky Sándor, Baross József -, az egyházak képviselői - Jeszenszky Kálmán a katolikusok, Kardos Gyula az evangélikusok részéről - határozták meg a város mindennapjait. 13