Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

A megyei újság az 1930-as évek közepén a következő cikkeket adta közre: a balassagyarmati viszonyokról "Mi magunkat méltán tisztviselővárosnak nevezhetjük, mert hiszen itt sem gyár, sem bánya, sem lüktető kereskedelmi élet nincs. A tisztviselők mihelyt nyugdíjba mennek, főleg a magasabb állásúak, azonnal elköltöznek a városból, s másutt költik el 4,5,6 ezer pengő nyugdíjukat". /20 Úgy tűnik, hogy a probléma "visszaköszön", és a hírlapban leírtak, a két évtizeddel ezelőtti salgótarjáni közleményben foglaltakra rímelnek. A két fejlődésében és szerkezetében eltérő - település a népesség megtartás tekintetében hasonló helyzetbe került. /Megjegyezhető, hogy az emberek, a két település lakóinak tulajdonságai nagyban egyeznek, mert a megtartó magva azonos körből, a palócok közül került ki. A különbségek tartalmi-termelési gyakorlatból, a történelmi fejlődésből adódtak./ A jelenséget érzékelve a hasonlóság még az újságírói reagálásban is megegyezett. A távozóktól ilyen választ kapott a cikk írója: "drágálják a piacot". Mások "az egészségügyi hiányokat hányják fel." Nincs "csatorna és vízvezeték" teszik szóvá a többiek. Az utcák porosak, meg kellene akadályozni "a szemétnek, cserepeknek a kocsiútra való kihordását. Egyes udvarokban ne tűrjenek disznóhizlaldákat." A felszínen meglévő bajok felszámolásával még hosszú ideig foglalkozott a nyilvánosság előtt a sajtó. Nem elégedett meg a helyzet leírásával, a történelemben, a helyi társadalmi élet alakulásában kereste és találta meg az okokat. Reális szemléletű újságcikkek sorozata tanúskodott a polgárok tiszta látásmódjáról. "Balassagyarmat azelőtt rendezett tanácsú, megyei város nem indult városnak. Mint egyszerű falu kezdte. Látszik arról az elnyúlt, hosszú keskeny területről is, hogy itt bizony tervszerű beépítések nem voltak." /21 Máshol azt olvashattuk a történelmi helyzetről: "Városunk a gyapjút vásárolta fel a vidékről, és azt adta tovább, mint Losonc a sörárpát. Mintahogy Salgótarján szénbányái a losonci fővonalat tőlünk elhalászták, kereskedelmünk nem tudott megerősödni, legföljebb Bécs felé tudott hízott ürüt, göbölöket és sertést szállítani." /22 A lakosságot megtartó képesség erősítésében, a megoldás keresésében ve-* gyes elképzelések jelentkeztek. A szembeállító-egyszerűsítő primitivizmus is hangot kapott: "Ne ábrándozzunk itt kultúráról, színházról és egyebekről... nekünk nem pénzügyi palota, csendőr és rendőrpalota, színház kell, hanem csatorna és vízvezeték." /23 A város szerencséjére a józan elképzelések váltak uralkodóvá. Az akkori helyzet pozitívumait összefoglalva úgy vélekedik