Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Bevezető

Az ünnepélyes búcsúvételkor a polgármester többek között a következőket mondta: "Talán sohasem volt olyan jelentős ez a jelszó: Istenért és hazáért!, mint most, amikor a bolsevikiek Istent és hazát tagadó hadával áll szemben a vallását és hazáját szerető, oltalmazó magyar honvéd... Látni fogjátok saját szemetekkel az ún. szovjet paradicsomot és ha még volna köztetek olyan, aki a mindenféle propaganda eszközökkel világgá hirdetett szovjet eszméknek behódolt, hitünk szerint gyógyultan fog hazatérni." 7 A zászlóalj 1942. július 7.-8.-án indult el Salgótarján külső pályaudvaráról, "ahol mindkét napon egy-egy hosszú szerelvényre rakták fel fegyvereiket, harcieszközeiket, málháikat, élelmüket." A VII. hadtest, de egyben az egész hadsereg hosszú ideig tartó, vasúti szállításának utolsó szakaszában vonultak el a keleti frontra. Útjuk Érsekújvár - Galánta - Trencsén - Zsolna - Jablonkai hágó - Katowice - Kielce - Bialystok - Grodno - Vilnius - Dünaburg - Polock - Vityebszk - Szmolenszk - Orel Kurszk vonalon történt, mely 10 napig tartott. A nagy kerülőt azért kellett megtenniük, mert a néhány közvetlen vasúti vonalon a Sztálingrád irányába előrenyomuló német hadseregek utánpótlása és ellátása folyt. 8 Az egri 20. könnyű hadosztály alakulatai - köztük az 53/111. zászlóalj is - a kurszki külső pályaudvarokon (Szvoboda, Szolotucsino) rakodtak ki. Ezt követően 4050 km gyalogmenet megtétele után értek a Kurszktól keletre elterülő durnevoi erdőségbe, ahol az első gyülekező helyet jelölték ki. 9 A Don folyó - hol magas, hol mocsaras - partszakasza innen még 250 km-rel keletebbre terült el. A hadsereg elsőként kiérkező seregtestjei a Tim környékén vívott harcok után 1942. július 7.-től foglaltak el itt védelmi állást. A 20. könnyű hadosztály július 14.-től elindított menetlépcsői kezdetben a hadsereg 200 km hosszú arcvonalának balszárnyán, Parnicsnij, Kocsatovka, Sztaro Nyikolszkoje körzetében gyülekeztek. A hosszú gyalogmenetek viszontagságait jól illusztrálják egy korabeli harctudósítás sorai: "Időjárás a menetek alatt nem kedvező: Hőmérséklet szélsőséges ( +12 és +30 közt) és állandó esőzések. A sok eső és utakat teljesen hasznavehetetlenné tette, úgy hogy a menet időnként teljesen elakadt. A lovak leromlása már itt megkezdődött. Ezen menet fáradalmait többé már nem tudták kiheverni."

10 A Don mögé visszavonuló és a magyar hadsereg gyengéit hamar kitapasztaló szovjet csapatok 1942 augusztusában erőteljes támadásokat indítottak, hogy a folyó nyugati partját is birtokukba vehessék és ott hídfőállásokat foglaljanak el. Ezen eredményes támadásaik középpontjába főleg az urivi Don-kanyar, Korotojak és Scsucsje községek területe került. Az urivi, sztorozsevojei augusztusi, illetve szeptemberi hídfőharcoknak a salgótarjáni zászlóalj katonái is cselekvő részesei voltak. A fárasztó gyalogmenetet követő néhány pihenő nap után a többi 20. könnyű hadosztálybeli alakulattal együtt a sokat idézett urivi Don-kanyarhoz kellett felvonulnia. "A 20. könnyű hadosztály csak a helyzet stabilizálása után váltotta volna fel a 7.-et, de annak szétesése miatt, azonnal az első vonalba rendelték." и - olvashatjuk Rabács István 12 ezredesnek, a 20. tábori tüzérezred parancsnokának hadinaplójából. 5