Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Bevezető

Miután a zászlóaljnak, s a közvetlenül felettes 23. gyalogezred-parancsnokságnak iratai az 1943-as visszavonulás során megsemmisültek, a hadtest jelentésekből, a 20. tábori tüzérezred hadinaplójából, s a salgótarjáni zászlóaljparancsnoknak, Várnagy Károly őrnagynak, A Munka című napilap hasábjain még 1942. őszén megjelentetett tudósításából rekonstruálhatjuk az 53/Ш. zászlóaljat érintő részleteket. A salgótarjáni zászlóalj 1942. augusztus 10.-én esett át a tűzkeresztségen, amikor a 20. könnyű hadosztály többi alakulatával és az 1. páncélos hadosztállyal együtt az urivi hídfőben jelentős területet elfoglalt szovjet csapatok ellen vetették be. A magyar csapatok támadását egy balszerencsés momentum vezette, ugyanis a 23. gyalogezred zászlóaljai már megindulásukkor a saját tüzérség előkészítő tüzébe kerültek. Az ezt követő előrenyomulásuk hamat megakadt. A zászlóaljak a magas napraforgó táblákban irányt tévesztettek, összeköttetésük megszakadt, s a heves, alacsony bombatámadások megrendítően hatottak rájuk. A sztorozsevojei erődített ellenséges állásokig eljutó 53/111. zászlóaljat a közeli otticsihai erdőből indított erős szovjet ellenlökés kényszerítette visszavonulásra. A szétszóródott kötelékek legénységét csak késő délutánra sikerült nagyobb csoportokba gyűjteni, s az eredeti állásaikban visszavezetni. A salgótarjáni zászlóalj jelentős veszteségeket szenvedett, három századparancsnoka is megsebesült. A 20. könnyű hadosztály parancsnoka, Kovács Károly vezérőrnagy 13 a balsiker és hadseregparancsnokának, Jány Gusztáv 14 vezérezredesnek szemrehányásai hatása alatt idegösszeroppanást kapott, s kórházba került. 15 1942. augusztus végére a magyar hadsereg felettes német parancsnoksága, a B. Hadseregcsoport-parancsnokság belátta, hogy a fáradt és gyenge erőt képviselő magyar alakulatok saját erejükből nem képesek felszámolni a Don partján kialakított szovjet hídfőket. Megsegítésükre a XXIV. német páncélos hadtestparancsnokságot (kettő gyaloghadosztállyal és több tüzérosztállyal) alárendelte a 2. magyar hadseregparancsnokságnak. A német és magyar csapatok közös támadása Korotojak ellen 1942. szeptember l.-re sikerrel járt, az urivi hídfőállás ellen indított (harmadik) nagyszabású vállalkozás során azonban csak Sztorozsevoje községet sikerült elfoglalniuk, a hídfő nagyobbik része továbbra is szovjet kézen maradt. Az urivi szovjet hídfő felszámolására tett, s szeptember 9.-én megindított támadásban a német alakulatukon kívül az 1. páncélos hadosztály és a 7., 13., illetve 20. könnyű hadosztályok vettek részt. A támadási terv szerint a salgótarjáni zászlóaljat is magába foglaló 20. könnyű hadosztály egyik ezredének Otticsiha, a másiknak Sztorozsevoje felé kellett megindítania előrenyomulását. A hídfőcsatának, az 53/IH. zászlóalj harcait is ismertető részleteiről az alábbiakat lehet megtudni a 20. tábori tüzérezred hadinaplójából:" IX. 9.-én 3 h. 45 p-re mindenki elfoglalta a helyét. Ütegek tűzkészek... Pontosan 4 h. 50 p-kor nyitotta meg a 143. né. hdt. tpk. tűzterve szerint a 168. né. ho., a 20. k. ho. és a né. "Korps Art. gruppé (35 ü.) összefogott meglepetésszerűen kiváltott bénító tüzét a Storoshewojo ÉNY kb 1/4-ében fekvő ... tűzkörletekre ... Ezen 20 p-ig tartó 6