Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

visszavonulóban van, annyira megrémültem, hogy az ijedségtől meg sem tudtam mozdulni. Végre magamhoz térek első ijedségemből és körülnézek mégegyszer. Senki. Mindenki megy visszafelé. A muszka lő kegyetlenül. Megfordulok én is és pár száz métert térdenkúszva kellett mennem, mert a géppuska lövedékei ott pattogtak a fejem felett veszedelmes közelségben. Már sötét volt mire beértem a faluba. A borzalmak még csak most kezdődtek. A Ráták egész éjszaka bombázták a falut, sok halottat és sebesültet csinálva, valamint sok lovat és kocsit elpusztítva. Sok rettegés és félelem után végre kivirradt és repülőtámadások megszűntek. Borzalmas látvány tárult a szemünk elé. Szétbombázott kocsik, megcsonkított lovak tömegei hevertek szanaszét. Augusztus 11. kedd A borzalmak éjszakája után alig pirkadt, megszűnt a repülőtámadás. Még mindig reszkedve az éjszaka borzalmaitól, visszagondoltam arra a pillanatra, amikor hármunk élete csak hajszálon függött. A rata pontosan felettünk dobta ki a világító lámpáját, amely nappali világosságot terjesztett fölénk. Bizonyára észrevette, hogy hárman vagyunk benne, mert szépen fölénk ereszkedett és ott leállította a motort, utána hallom, hogy süvít lefelé a bomba. Felsóhajtottam, édes jó Istenkém segíts meg! Utána 3 bomba robban alig 2-2 méterre az óvóárkunktól, szinte remegett a föld a három gyors robbanástól, de a jó Isten meghallgatta kérésemet és így kis légnyomástól eltekintve megláthattam még a kedd reggel napfelkeltét. Egész nap szorongva vártuk, hogy ezután a csúfos visszavonulás után mi fog történi velünk. Vártuk, vártuk egész nap, de hál Istennek, harcba már nem vetettek ezen a napon minket, sőt az éjszaka is minden zavaró incidens nélkül múlt el. Augusztus 12. szerda A nyugodtan eltelt éjszaka után szép, napsütötte reggelre ébredtünk, egy hatalmas napraforgó tábla közepén, ahol az éjszaka bár egy kissé hűvös volt, de még mindig jobb volt, mint az első vonal. Hogy mi fog történni, még mindig nem tudjuk. Most lefekszem és megpróbálok aludni egy keveset. Egész nap semmi sem történt velünk. Nyugodtan aludtam át a délutánt, sőt az éjszakát is. Saját repülőink egész nap felettünk keringtek, ez megint jelent valamit. Augusztus 13. csütörtök Mint előző nap sejtettük, tényleg jelentett valamit a saját repülőink jelenléte. Már kora hajnalban saját tüzérségünk hatalmas pergőtűz alá vette a muszka védelmi állásait. Úgy látszik nagyobb erősítések érkeztek ide. A mi tönkrement zászlóaljunk még mindig itt vesztegel a napraforgó táblában. Még mindig nincs semmi intézkedés velünk. Gyulának nagy szerencséje van, hogy még útközben kórházba került, nem kellett neki részt vennie ebben a borzalmas támadásban. Elbeszélgetünk a tüzéreinkkel, ők azt mondották, hogy még ilyen támadást nem láttak. Valóságos őrültség volt amit csináltunk. Azt hittük - mondják - hogy vasemberek indultak neki a jól kiépített orosz állásoknak, ilyen támadással nem is csoda, hogy a zászlóaljat 33