Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

Augusztus 9. vasárnap Szomorú vasárnapra virradtunk. Kb. éjfélkor megint jött egy Rata, kiakasztotta a lámpát és utána 2 bombát dobott le, mint reggel megtudtam, az egyik telibe talált, amely tőlem alig 30 m-re csapott be, még az én sisakom is megemelte. Ennek a támadásnak 1 halottja, 2 sebesültje, 2-tő pedig könnyebb légnyomást kapott, amiből 1-2 órán belül azonban rendbe is jöttek és 5 ló pusztult el ebben a borzalmas éjszakai repülőtámadásban közvetlen környezetemben. Hogy az egész ezred vesztesége mennyi lehet, azt még nem tudom, egész biztos, hogy nem állott meg ennél a számnál. Hálát adok a jó Istennek, hogy túlélnem engedte ezt a borzalmas éjszakát. A harc tovább folyik a földi ellenséggel. Már teljesen kivirradt, a tüzérség állandóan lő. De. 10 órakor elhagytuk éjszakai állásunkat és még eddig bizonytalan, hogy hova megyünk. Az éjszakai támadásnak több áldozata az előbb említetteken kívül nincs. Az ebédet már tőlünk balra lévő erdőben fogyasztottuk el amikor is a második vonalból a harmadikba helyeztek, mint pihenő ezredet, amire rá is szolgáltunk, mert olyan borzalmas légitámadást ezen az éjszakán senki sem kapott, mint mi. Egész nap borzasztó nagy a légitevékenység és a földi harc. A muszka szívósan védekezik, de azért reméljük hamarosan visszavetik őket a Donon túlra. Már este van, az éjszakától már előre félünk. Ugyan micsoda borzalmakat hoz ez az éjszaka, de remélem a jó Isten megint meg fog segíteni, mint az előző éjszaka. Augusztus 10. hetfo A kora hajnali órában, még alig pirkadt már támadásra fejlődtünk. Nagyon rosszul kezdődött a hét. Még meg sem indultunk, saját tüzérségünk közénk lőtt. Azt hiszem 2 halott és több könnyebb, súlyosabb sérülés történt. Mint a fergeteg mentünk előre, kb. 8 km-t, azt mondták, hogy nem lesz nehéz dolgunk. Tényleg igen könnyen mentünk előre, és nagy volt a bizalom, hogy egy pár óra elteltével a Donon túl leszünk, de ebben a reményünkben keservesen csalódtunk. Már csak 4-500 m-re voltunk az ellenségtől, amikor mint egy vezényszóra megállt a támadás. Eddig kevés sebesülésen kívül más haláleset nem is történt talán. De ettől kezdve minden talpalatnyi földért súlyos árat kellett fizetni. Hullott a magyar. Nem messze tőlem Kerek (István) őrvezető kapott a tüdejébe egy szilánkot, de mire leértek a segélyhelyre vele szegény fiú kiszenvedett. Ugyanott Dávid szkv-riek vitte el a karját a szilánk. Közvetlen mellettem Szász Marci rajombeli román fiú kapott egy lövést. Röpködtek, sivalkodtak körülöttem a golyók és srapnellek, majd később Rata támadást kaptunk 5 ízben ezen a napon. Aki ezen még túl nem esett, annak fogalma sincs arról, micsoda borzalmas a mai modern háború. Le sem lehet írni azt a borzalmas félelmet, amikor a földről is meg a levegőből is támadják. A kora délutáni órákban már nem tudtuk idegekkel magunkat tartani és visszavonulást hajtottunk végre, de alig mentünk egy száz métert újból visszafordultunk és vad tüzelést hajtottunk végre. Én nem tudtam már mit kezdeni, mert az egyik kezelőm elhagyta az állványt. Küldöm vissza érte, de nem bírt annyira meg volt rémülve, így nekem kellett visszakúszni, de egy fél órai keresés után sem tudtam megtalálni. A buzgókeresésben nem vettem észre, hogy már mindenki 32