Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Kubinyi Ferenc - Főszolgabíróság és országos politika
tanítás által egyszer smind erkölcsiségre neveltessék s midőn a nemzedékek magyarosítatná, egyszer smind a hazát jó, hazaszerető polgárokkal áldják meg". Mindezen célok elérésére állandó tőkére van szükség és bizonyos szervezeti formákra. Előbbit megajánlások útján kell elérni, utóbbira pedig meg kell alakítani a Nógrádi Nemzeti Intézetet, amelynek háronévenként újjáválasztott vezetősége van. Ennek tagjai: elnök, ellenőr, titoknok, ügyvéd, pénztárnok, levéltárnok, végrehajtók. A feladatok kitűzése után rövid szünet következett a kolerajárvány miatt és csak ezen év november 15-én tartották meg a következő ülést, ahol részletesen kidolgozták a szabályzatot. Ebből kiemelendő, hogy az intézet tagja bárki lehet, aki tíz éven át 6 ezüst forint tagdíjat fizet, esetleg az intézet céljait elősegítő tankönyvet ír. Megválasztották az ideiglenes elnökséget is, amelynek élére Fatovich István került. Az alapító tagok rögtön jelentős pénzfelajánlásokat tettek, mint Huszár József, Fatovich István 200—200 forint, Sréter János 120 ezüst forint, Dessewffy Jób, Fráter Pál stb. 100—100 forint. Ugyancsak feladatul tűzték ki, hogy vizsgálják meg a megyei oktatás helyzetét, az iskolák állapotát, a tanulók életkörülményeit, tehát mindazokat a tényeket, amelyek kihatnak a magyar nyelv terjesztésére. A következő év január 12-én ismét fontos közgyűlésre került sor. Ekkor számos új felajánlás érkezett, köztük Kubinyi Ferencé is, aki 300 ezüst húszas tőkekamatjait ajánlotta fel tíz esztendőre. Másrészt báli felhívást adtak ki, amellyel az intézet vagyonát kívánták gyarapítani. Ugyanis a jövedelmet jelentő belépődíjon felül felkérték a megye „szépeinek egynémelyikét", hogy készítsenek tombolatárgyakat, amelyek kisorsolásából összegyűlt pénz ugyancsak az intézet pénztárába kerülne. /Ezt a módszert később gyakran alkalmazták, s mindig igen nagy sikerrel./ Az első bálra 1832. február 19-én került sor a gyarmati ,,táncz szállában", amelynek bérlője hazafias lelkesedésből felajánlotta, hogy hat esztendeig erre a célra a tánctermet ingyen bocsátja az intézet részére. A bálra meghívták Széchenyi Istvánt is, aki ugyan nem tudott eljönni, de szép levélben fejezte ki örömét a nógrádiak kezdeményezése felett s így vélekedett a Nemzeti Intézet hasznáról: „Ezáltal nemzetiségünk s így erőnk — s nagyságunkat látom fejledezni, mely egyedül emelhet bennünket a homályba s feledékenységbe süllyesztett népek sorábul s Hunniát méltó fényre deríti". A bál kitűnően sikerült, a megyei nemeseken kívül Arad, Zemplém vármegyéktől kezdve számos megyéből érkeztek még vendégek. A tiszta bevétel 2000 ezüsthúszas lett. Néhány nap múlva, 22-én tartották az újabb közgyűlést, ahol 100
