Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - A közéleti tevékenység „próbaévei”

az ostromállapotot, s ő maga is elutazott Balassagyarmatról. Ugyanakkor a nógrádi köznemesek Szûgyben összegyűltek és folytatták megbeszéléseiket, majd álláspontukat írásban rögzítették és Kubinyi Ferenc vezetésével azt delegáció vitte el a váci káptalanba, ahol letétbe helyezték.

14 A megye azt hitte győzött. Szerte az országból érkeztek hozzá a meleg hangú dicsérő levelek, a kúriákban hősöknek kijáró tisztelettel emlegették őket, a fiatalok életsorsot is meghatározó lelkesedéssel hallgatták a nógrádi híreket.

15 Valójában röpke pillanat volt ez az abszolutisztikus törekvések ellen. Szeptemberre-októberre szinte egyedül maradt talpon Nógrád megye az országban és a királyi intézkedés nem késett sokáig. December elején újra megjelent a királyi biztos katonák gyűrűjében a megyei közgyűlésen. Ismertette a király dorgáló leveleit, kitépte a megyei jegyzőkönyv ellenszegülő végzést tartalmazó lapjait és hűtlenségi és engedetlenségi pereket helyezett kilátásba a szervezkedőknek.

16 Az újoncszedést erőszakkal, de végrehajtották és az adószedéshez is a katonaságot kellett igénybe venni. A rendi ellenállás végül is egy társadalmi osztály szűk keretein belül maradt. Hiába volt minden alkotmányos hivatkozás, jogi ellentmondás, valójában csak a köznemesség politikai, vagyoni status-quo-jának fenntartásáért folyt a harc. A magyar nemesség messze volt még attól, hogy osztálykorlátait átlépve, a kor kihívásaira felelni tudjon és merje vállalni a polgári átalakulás feladatait. De a rendi ellenállás szerepét nem szabad lebecsülni. Végső soron mintegy 60—100 fo, aki tevékenyen részt vett az események irányításában, szervezésében, személyes létét veszélyeztette magatartásával. Előkészítette egy induló ifjú nemzedék politikai érdeklődésének útját, kialakította a nógrádi liberális és konzervatív erők közötti, egyenlőre még igen halvány, de azért létező válaszfalat. „Élesgyakorlat" volt ez, amelynek hatása évek múlva is érződött a politikai cselekvés mindennapjaiban is. Eközben nemcsak a politikus, de az irodalompártoló Kubinyinak is kezdett ismertté válni a neve. Ezt elsősorban az Auróra c. évkönyvnek köszönhette. 1821 táján a már említett Kubinyi Miklós jóvoltából több íróval baráti kapcsolatban állt, amikor megtudta, hogy Kisfaludy Károly az induláshoz szükséges pénzalap összegyűjtésén fáradozik. Kubinyi azonnal jelentős összeget adott át Kisfaludynak. Ez azonban nemcsak irodalmi mecénáskodás volt, hanem komoly politikai tett is. Az Auróra ,,a kezdődő és fokozódó nemzeti ellenállás egyik fóruma volt, amely az irodalom sajátos eszközeivel állandóan napirenden tartotta és a tömegekben tudatosította a nemzeti függetlenségért folyó harc szükségességét." 91