Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A köznépet érintő adózás rendszere és működése

ját, kritikusan szólt az előzőektől semmivel sem különb földesúri magatartásról, ezzel még nem elégedett meg. Bebizonyította, hogy gazdasági szakértelme miatt a helytartótanácsi — a sokat szidott helytartótanácsi — gyakorlat is jobb, mert szakszerűsége révén humánusabb az adófizető szegény nép irányában. Mindebből, amit nagyon fontosnak tartok, és a fentebb felvetett „becsalogatás" gondolatát erősíti az, hogy az előadó szinte kínosan ügyelt arra, hogy mondanivalója szakmailag támadhatatlan legyen és ezen az alapon e bajok gyökeréig elmehessen ós igazolhassa : a jelenlevő társadalmi bajok oka a politikai rendszer működésében van. Ha ez a következtetés levonható, tehát a jelzett megyei közgyűlésen is jelen levő magatartásból származtatható, ennek tükröződnie kellett a megoldásra tett javaslatban is. Mit olvashatunk a jelentés lapjain? A tennivalók sorát a jelenlegi közállapotok összefoglalásával kezdte az ügy előadója: „Az adóbeli hátramaradások felhalmozásának erkölcsi legrosszabb oldala nem csupán magában az ez által okozott vagyonbeli szűkültségben áll, de méginkább az erkölcsiség elaljasodásában, rendetlenségében, a más polgári kötelességek iránt következett hanyagságban. Többnyire azt lehet tapasztalni, hogy ahol az adóbeli hátramaradások nagy halomra gyűltek, a beligazgatás rendetlenebb, az emberek rendetlenebbek. Adósság tétel nem mindig, sőt ritkábban következménye a valódi szűkölködésnek; mint a rendetlen életmódnak; de ellenben az adósságok felhalmoztatása szükségképpen következteti a vagyontalanságot, s szükséget. így az adóbeli hátramaradás nem ritkábban következése, mint oka, egyes emberek, s egész községek elszegényedésének."

12 A viszonylag hosszabb idézet arra ad lehetőséget, hogy megismerje az előadó látásmódját, az összefüggések keresésére tett törekvéseit. A szélesebb kitekintési készsége, a közösségben, a társadalomban való gondolkodni tudása, erkölcsössége már előrevetítheti azt is, hogy a kritikus helyzet felszámolására előadott javaslat is ilyen jellegű lesz. A következőket mondta: van más mód segíteni, s terheit enyhíteni, biztosabb, sikeresebb, de mely részünkről több alkalmatlanságot, több fáradságot, több munkát kíván. Ez az adó igazságosfelosztása. A közterhek viselését a felosztás aránytalansága teszi legsúlyosabbá : ha könnyebbíteni akarunk a köznép sorsán ezen felosztás arányosabb eszközlésére kell összesített minden szorgalmunkkal törekednünk."

13 (Kiemelés -— H. I.) A nemesi birtok, nemesi előjogok tartós jelenléte elleni orvoslás még e rövid összefoglalásban is pontos. A javallat nemcsak a megyei „társadalom gyógyászati" tapasztalatokra épült, hanem figyelembe vette az országban érvényesülő politikai erővonalak alakulását. Az előrehaladáshoz szükséges lépésekre ennek ismeretében tette meg javaslatát.