Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - Tevékenysége a megye közigazgatásában

részt vehetett a nógrádi követek kiséretében az 1825. évi országgyűlésen. 19 éves csupán! A politikai — közéleti pályára készülő ifjú számára a lehető legnagyobb élmény volt jelen lenni az ország legmagasabb politikai fórumán. Látni az ország nagyjait, a nádort, az arisztokratákat, — köztük Széchenyit — a híres nemesi politikusokat. Megismerhette a többi megyei követnek szóló utasítást : amely minden akkor lényeges ponton a központi — királyi — hatalom korábbi törvénysértései ellen, a nemesi vármegye, a "Rendek" érdekeinek védelmét célozta.

12 Mindezek az élmények arra ösztönözték : a lehető leggyorsabban önálló tevékenységet végezzen az adott körülmények között. 1826-ban kitűnően vizsgázott. Még abban az évben kinevezték tiszteletbeli aljegyzőnek, ós ekkor a nagy munkabírásáról ismert ifjú megkapta élete első önálló feladatát: ,,a megye jegyzőkönyvéből kivonatot készített, melyből világosan kitetszett 10 év óta a tisztviselőknek kötelezővé tett tárgyak közül melyek hajtottak végre, vagy maradtak hátra." Nem nehéz elképzelnünk a kásahegynyi papírhalmokat. Ennek „átolvasása" azt nem nyomorította meg, annak a kedvét nem szegte örökre, akikben tűz volt, aki tudatosan vállalta munkáját, aki a munkát és a hivatást össze tudta kapcsolni. Az ő habitusa ilyen volt. Ez az összeállítás bizonyította be első ízben —• és adatai miatt megcáfolhatatlanul — a nemesi vármegye avultságát, ügyéntézési nemtörődömségét. A munka elvégzése után végképp megfogalmazódott benne a gyökeres változtatás igénye. A feladat elvégzése egyúttal újabb sikert eredményezett közigazgatási pályáján: 1828-ban másod jegyző, 1831-ben az országgyűlést előkészítő megyei munkálatok legaktívabb részese, 1832-ben első aljegyzői címet kapott, 1836-ban első aljegyző, főjegyző címmel, 1838-ban egyedüli főjegyző. "Mint főjegyző minden eddigi foglalatosságot csaknem egészen félre tévén egyedül megyéjének élt." 1839-ben — ekkor 33 éves — lett a megye alispánja. Hogyan? Az sem kevésbé mellékes: „Huszár Józseffel együtt lett Nógrád alispánjává, mégpedig minden pártoskodástól távol, egyértelműleg, egy szívvel és lélekkel választottak el." „Minden mesterkedés nélkül, melyre soha szüksége nem volt." Pedig ebben az időben terjed — vagy terjesztették — el róla az a hír, "hogy Ő nem képes a pár ember előtt magát érthetően kifejezni."

13 Három évet tölöttt az akkor legmagasabb választott megyei funkcióban. Vírusos betegség vitte 1842-ben — ereje teljében — a sírba. „Martius közepe táján odahagyván íróasztalát Losoncra, ahova hivatalosan meghiva volt, és ahol éppen ekkor veszedelmes kanyaró dühöngött, kirándulván, hazaérkezése után nemsokára hal23