Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években

mozott foglalkozásai között meggyengülve meglepte őt is, eleinte szelídebb jelekkel mutatkozott, de később reménytelenül és hirtelen, amint az orvosok állítják ideglázzá változott betegség, s megfosztá a megyét a nagy fiától martius 27-én."

14 „Április 25-én a megye termében a rendek előtt a főispán mondott emlékeztetőt, utána pedig az Ágostaiak templomában Székács József pesti evangélikus lelkész és Zsarnay Imre táblabíró és professzor mondott emlékeztető beszédet.

15 Vallom: igaza volt annak a kutatónak, aki azt írta róla: "Sréter János a szabadságharc előtti táblabíró világban ritka jelenség. Valóban európai műveltségű ember."

16 Eletében és halálában magában hordozta felfogásának, műveltségének, és korának eredményeit, de méginkább kiélezetten jelenlevő ellentmondásait. A vármegye lehetőségei a szalmaláng „megszavazzuk" után igen nehezen engedtek teret az újat, a jobbat, a korszerűbbet akaró szándéknak, gyakorlatnak. Az utána közvetlenül érkező generáció megsiratta, emlegette, sajnálta: „Mit lehetett volna még utóbb tőle remélni mutatja jeles publicistikai dolgozata. De a folytonos munka korán sírbadönté, azon alapos és biztos reménnyel együtt, mely benne egy ritka nagy ember és hazafi elvesztésének megsiratása jogosított. '

n 7 A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDÉSE AZ 1830-AS ÉVEKBEN Á reformkor történetének megyei eseményeit kutató számára nem kevés szakmai izgalmat jelent azoknak az írásműveknek a tanulmányozása, amelyeket kortársként a politikai életben fiatalon bekapcsolódó Sréter János írt. A korszak megyei történetének megismerését két írásműve segítette: huszonévesen megírt visszaemlékezése, valamint megközelítőleg tíz évvel később született hivatalos jelentése, amelyet, mint akkor egyedüli alispán a megyei közgyűlés elé terjesztett. A jelentés műfajilag is messze túlmutatott a tőle elvárható igényeken. Szokatlannak tűnt a téma megközelítése is. Nem maradt meg az apparátus élén álló hivatalnoknak, hanem nagy igénnyel azt vette vizsgálat alá, hogy az eddigi reformországgyűléseken hozott törvények lassú végrehajtását mi okozta? Hangvételével — noha alkalmanként túlfűtött "•— ezt a mondanivalót segítette érvényesülni. Nem marasztalt el személy szerint senkit, de nem is ez volt a célja: szándéka nem volt más, mint az : a közgyűlésben így, vagy úgy vele együtt munkálkodó osztályos társai közül, minél többet, minél alaposabban megismertessen a társadalmi reformok lényegével, elfo24