Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - Sréter János

néhány megye — köztük Nógrád — legjobb hazafiai az ország álta­lános politikai, gazdasági helyzetét látva, az európai fejlődésre függesztett tekintettel a politikai küzdelmek élvonalában a polgári haladásért, a független Magyarországért harcoltak. 1 Az első politikai lépések megtétele után újabb megyék, új politi­kusok, új személyiségek vitték tovább, ha lassan is, ha nem kevés akadály leküzdése után is, de tovább vitték a magyarság, a nemzeti haladás zászlaját. Az egységesként számon tartott reformkor több önálló fejezetből áll. Az indulás időszakában Nógrád megye is az élen haladt. Emiatt aztán a megye korabeli történetére különösen érvényes, hogyha az itt lejátszódó eseményeket meg akarjuk érteni, és vilá­gosan látni, az csak akkor lehetséges, ha az ország fejlődését, az egyes országos eredmények megyei hatását minden alkalommal tekintetbe vesszük. Az országos események, a megyei viszonyok az eddigiekben nem észlelt összeforrását érzékelhetjük korszakunkban. Ezt az általános és el nem hanyagolható szempontot a tanulmány egyik vezérlő elveként fogtuk fel. A korszakban élő és tevékenykedő reformnemzedék egyik alakja volt Sréter János. Munkássága két generációhoz is sok szálon kap­csolódott. Fiatal, még éppen alig végző jogász, amikor követkisérő­kónt rósz vett az 1825—1827-es országgyűlésen. Jó ismerettel ren­delkezett az 1830-as, 1832—36-os országgyűléseken folyó munkála­tokról is. Megismerhette és magába szívhatta a pozsonyi országgyűlési ifjak körül kialakuló, józanítóan frissítő levegő politikai hatását. Ezt az új légkört hozta magával haza Nógrádba is. Itthon ez a hatás be­folyásolta tevékenységét. Már közfunkcióban dolgozó megyei hiva­talnok, amikor az egyik legkonzervatívabb közjogi-politikai intéz­mény: a nemesi vármegye működését, tevékenységét vette nagyító alá. Munkájában, felfogásában osztályát — a köznemességet — véd­te. Nem tudta, talán rövidre szabott élete miatt nem tehette meg azt a döntő lépést, amelyet más sors- és kortársa megtett a történeti­politikai látásmód és gyakorlat egységében. Egy politikai-történeti lépés, amellyel valóságosan is kiemelkedő alakja előremutatóan állt volna nemesi társai előtt : követendő példaként. E döntő lépés elmaradása ellenére az a kritikus magatartás, amellyel vállalt feladatának teljesítését végezte azt eredményezte, hogy lé­nyegbevágó ismeretre tehetünk szert általa e politikai intézmény munkájáról, a munka hiányosságairól, valóságosan: az intézmény korhadtságáról. Az 1825—27-es országgyűlés után egyik leglelkesebb híve a megyei rendszeres munkálatok elindításának. Amikor e munkába bekap­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom