Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - Neveltetése, iskolái

csolódott, tanulmány jellegű összefoglalásában tette bizonyossá: látta az intézmény gyengeségeit. Kutatva-keresi az okokat. Valóságos, tartósan helytálló magyarázatot nem tudott adni. A megyei viszonyok jó, alapos megismerése teljesen igénybe vette. A munka egész embert kívánt. Ez is okozhatta, hogy sokszor volt szúrós, bezárkózóan hallgatag. Emiatt sokan nem szerették. Nem volt hibától és ellentmondástól mentes. De hogy hiú, nagyravágyó lett volna? Igaztalan vád! A magatartása miatt támadások sem fékezték munkakedvét. Tovább haladt az önmaga számára kitűzött cél felé. Életében egy tanulmánynak is beillő hivatalos jelentése látott napvilágot. Halála után — édesapja gondozásában — jelent meg az előbbire épülő — kevéssé ismert — felfogását, nézeteit jól tükröző 1839-ben megírt tanulmánya a megyei viszonyokról.

2 Élete hamarább megszakadt annál, minthogy tevékenysége teljesen kiforrott volna. A 40-es években munkálkodó köznemesi reformer generációhoz tartósan így kapcsolódni sem tudott. Sréter János édesapja — József — Nógrád megye táblabírája. Édesanyja Gosztonyi Antónia volt. János, a legidősebb fiú: 1806. január 12-én született. Rajta kívül testvéröcsse volt: Horácz (meghalt 1864-ben), húgai : Teréz és Aglája. Neveltetése, iskolái Sréter János a családba mélyen beivódó közéleti magatartását és tudományos igényű műveltségét az édesapjának köszönhette.

3 A szülők — különösen az apja — szigorúan és rendkívül tudatosan nevelték elsőszülött gyermeküket. Ami a korabeli szokásokat figyelembe véve nem nélkülözte a feltűnést. A XIX. sz. első éveinek nevelési-oktatási viszonyaira álljon itt két illusztráció: „A gyermeket jóformán elcsapták, mint kiverik a pusztára a növendékmarhát, a természetre hagyván jóformán kifejlését. Hadd nőjön, hadd forrja ki magát, majd neki válik. De bizony ily formán gyakran elmarad, elcsenevész a növendék, s nem leszünk vele megelégedve midőn emberszámba akarjuk venni. A táblabíró rendesen falun lakván, a gyermekek többnyire a cselédséggel cimboráskodnak, mert a gyermek bizodalmas és közlékeny, nyílt kedélye ellenállhatatlanul érzi a baráti közeledés szükségét. Miután magában van, gyermektársat ritkán talál, a házi cselédséghez fordul."

4 De a feltótelek a század későbbi éveiben sem túlságosan kedvezőek. Más módszer elevenedik meg az alábbi forrásunkból: ,,A nemesi kúriák tanuló szobáját, a tanítási óra külső képét pompásan örökíti meg a harmincas években a gimnáziumi osztályokat a sztregovai kastélyban végző Madách Imre tollrajza. Az asztal főhelyén 20